Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)
I. Rész. Fordítás
MÁSODIK SZAKASZ. Az államhatalom eredete és természete. ÿ KZ.?#. állapodjunk mármost meg romboló munkánkbansfog- I junk mi magunk feladatunk megoldásához. Mert hiszen | könnyebb rombolni, mint építeni, könnyebb mást meg- czáfolni, mint magunknak a helyes utat megtalálni.Mutassuk meg tehát magunk, melyek azok a határok, amelyeken belül az államhatalomnak tevékenységét kifejtenie szabad és kell. Hogy alább következő vizsgálódásainkat szilárd alapra fektethessük, szükségképen iparkodnunk kell eleve tisztába jönni az államhatalom eredetével természetével és czéljával. Mert valóban az állam czéljának tüzetes ismerete nélkül az állami illetékesség határainak megállapítása a lehetetlenségek közé tartozik. Az államhatalom czélja és illetékessége megfelelnek egymásnak : amaz a mérlege és zsinórmértéke ennek. Az államhatalomnak megvan mind az a teljhatalma, de csakis az a teljhatalma, amelyre czélja elérése végett szüksége van. Tagadni akarni, hogy az államhatalom minderre fel van hatalmazva, annyi volna, mint azt állítani, hogy lehetetlenségre van kötelezve ; vagyis hogy oly czélokra kénytelen törekedni, amelyek eléréséhez hiányoznak eszközei. Ellenben annak föltevése, hogy az államhatalomnak vannak oly jogai, amelyekre czélja elérésében szüksége nincs, minden alapot nélkülöző, következőleg merőben önkényes állítás. A nagy természetben is mindenütt azt látjuk, hogy a működő erők az eléjük tűzött czélnak pontosan megfelelnek. Miért lenne ez másként az államhatalmat illetőleg? Joggal mondja Stahl: „A fejedelem
