Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)

II. Rész. Eredeti dolgozatok

418 Munkálatok. — A magyarbéli Bosnyák-család.

A hitét s férjét lángolón szerető Zsófiát, férjének e nemtelen hűtlensége majdnem kétségbe ejtette. A szerelmében csalódott nő sokat szenvedett. Hiszen — miként Garay János oly szépen zengi :

„ .... a kinek életéhez kötötte életét Reménye, boldogsága s szerelme öszvegét,

Kivel mint hű társával hű gerle, élni vélt :

A gerle-tollon férje sas-szárnyakat cserélt.

S nem értve a kebelnek hőbb gerjedelmeit,

Nem érezvén a szívnek szentebb érzelmeit,

Feledve a mit esküdt Isten s oltár előtt :

Bujában hagyja veszni a szende keblű nőt S mig őt a nagy világba erősebb szenvedély,

Hir és tett-szomj ragadja, mely vész s kalandban él :

Ezt házi tűzhelyénél emészti fájdalom,

S lön a dicső rózsából egy halvány liliom.“

De — folytatja költőnk —

,,A szenvedés pohára gyakorta semmi más,

Mint Istennek malasztja, szent égi áldomás,

Mit Isten csak kiváltkép nyújt választottinak, —

Százszorta boldogok, kik belőle ittanak ! így üdve Zsófiának könyűiből fakadt,

A földi kín az éghez nyitván neki utat ;

A szenvedés tüzében gyémánttá tisztula,

S bánatja fellegéből hasadt ki hajnala.

Imában s jótevésben kereste vigaszát.

S föllelte a kettőben, mit e két angyal ád :

Vigaszt és nyugodalmat. Templommá lett a vár ;

Benn szeretet s jóságban a hölgy az áldozár.

Nem volt a tér, vidéken templom, vág}' imahely,

Melyet dús áldozattal ne látott volna el,

Nem volt a vidéken, amelyre önkeze Hímvarratos ruhát vagy térítőt nem tüze.

Nem jött szegény, kincséből kivel nem osztozék ;

A szenvedő, házából vigaszszal távozék.“

Sztrecsény várától nem messze az út mellett egy rettentő mélység felett a hívek által egy sűrűn látogatott kápolna állott a szent Szűz képével. Ide járt Zsófia most kitárni szívének keserveit, itt kérte a mártírok Királynéját s a szomorúak Vigasztalóját, hogy vezesse ismét hozzá hűtlenné vált férjét. A boldogságos Szűz meg is könyörült rajta, s az