Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)
II. Rész. Eredeti dolgozatok
Bosnyák Zsófia bárónő. 419 ő segítségével sikerült Zsófiának a tiltott szerelmi kalandokat űző férjét 1640. körül jobb útra térítenie. Wesselényi ezentúl tisztelte és becsülte feleségét, mint jó anyát, önfeláldozó, szeplőtlen életű asszonyt és szeretetre- méltóságával és gyöngédségével valósággal elárasztotta őt. „Édes, tökéletes feleségem“-nek nevezte s midőn a harcz- térre indult, a legmelegebb szavakkal ajánlá egy barátja pártfogásába és védelmébe az esetleges veszedelem ellen.1) Zsófia a szent Szűz iránti hálából, a kápolnába való látogatásait ezentúl még szorgalmasabban tette s a legrosszabb időben is mezítláb. A környék hagyománya szerint lehúzván lábbelijét, naponkint elgyalogolt a hajnali misére, csak egy komornája kíséretében. S midőn ez panaszkodott a nagy hideg miatt, Zsófia biztatta, hogy csak kövesse lábnyomait. És valahányszor őt Így követte, mindig csodálatos melegtől egészen felüdítve, úrnője arcza körül fényes kört látott. A gyönge nő azonban nem élt sokáig. A sok fájdalom és szenvedés megtörték s rövid, de mindig szentebb és tökéletesebb életét 1644. ápril 28-án befejezte. Tetemeit a sztre- csényi várkápolnában levő kriptába helyezték el.2) A Thököly-forradalom alatt Sztrecsény vára romba dőlt s mint a fiskus által lefoglalt királyi birtok örök adományképen Löwenburg János gróf generális kezébe jutott. Midőn a gróf 1689-ben a várat újíttatá, a kripta-romok között Zsófia ép tetemét is megtalálta. A szokatlan látvány a különben is vallásos grófot annyira meghatotta, hogy az akkori nyitrai püspöktől, Erdődy László gróftól engedélyt kért, hogy e tetemet nyilvános tiszteletre kitétethesse, mit 1728-ban meg is nyert s 1729-ben a teplicskai templom mellé épített, Lorettóról czímzett kápolnába helyezte örök nyugalomra. Sírja fölé függesztette Zsófia eredeti arczképét, melyet Sztrecsény várából hoztak oda s Zsófia hajdani szépségét csak halvány vonásokban ábrázolja. A képen è felirat van : „Haec est Sophiae Bosnyak, Francisci Wesselényi Consortis imago, quae in arce Sztrecsen a. 1644. 28. April, pie x) Acsády Ignácz : c. h. Balogh : B. V. Maria etc. Tom. I. p, 56. és Magyar Sion. II. k. 176—1S3. 11. 3) Balogh Á. Magy Sion e. h.
