Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)

II. Rész. Eredeti dolgozatok

r—Hwe—.*

402 Munkálatok. — A magyarbéli Bosnyák-család.

áradozik dicséretében, újságokat ír neki a birodalomból s per „Vos“ szólítja.1)

Halála után a király rokonait az ő méltóságaiba helyezte, így Wesselényit füleki főkapitánynyá, Petényit főétekfogóvá nevezte ki, fiát pedig Istvánt, a mint a birtokaihoz közel eső Nyitra püspöki széke megürült, Telegdy János helyébe rögtön áthozta s már előbb magyar kanczellárjává nevezte ki, hogy ott -legyen püspök, ahol édes szülei örök álmukat aluszszák.

De nemcsak az uralkodó ház tisztelte és kedvelte Bos- nyák Tamást, hanem a nemzet is.

Az 1619-iki országgyűlésen, a Bethlennél érdekében közbenjáró rendek, hogy a bajomi jószágokat illető jogát valami módon érvényesíteni engedje, azt mondják Bosnyákról, hogy „ő kegyelme sok esztendőktűl fogvást, mind ő felségeknek, s mind az mi édes hazánknak és az egész magyar nemzet-, ségnek híven és igazán sok vérhullásával, fáradságával és minden igyekezetével sokat szolgált és ennek utánná is szolgálni igyekezik.“2)

Minden nyilvános tettében az uralkodó iránti hódoló tiszteletét, lángoló honszeretetének zománczával vonja be.

A királya és hazája iránti hűségét csak a katholikus valláshoz való ragaszkodása múlta fölül. Bosnyák Tamás mélyen vallásos férfiú, buzgó katholikus volt, ki őseinek szent hitét semmi körülmények között sem hagyta el ; még akkor sem, midőn már alig akadt e hazában nagyobb, gazdagabb család, mely katholikus lett volna.

Mint politikust jellemzi a higgadtság, előrelátás és komoly megfontolás.8)

fi Bosnyák L. Fasc. 8. nro 61. Károlyi Oki. IV. 150—151. 11. fi Bosnyák Levéltár Fasc. 8. nro 61. Károlyi Oklev. IV. 150—151. 11. fi Vitnyédy István szerint : „midőn Eszterhaz Miklós palatínus Erdélyre indult, amaz jó emlékezetű jó magyar Bosnyák Tamás (óvatosságra intvén Eszterházyt ; talán szeme előtt lebegett Forgách Zsigmond és Homonnai kudarcza s az ő veresége Diószegnél !) azt mondotta ő Ngának, hogy az ki Erdélyre akar menni, az lova farkára minden lovas egy-egy hajót kössön, elvigye magával, hagyja az Tiszaparton, hogy ha vissza kell jönni, ott találván, ne kellessék az Tisza vizét akaratja ellen megkóstolni“. Magy Tört. Tár. XV. k. Fabó A. Vitnyédy István levelei 1652—1664. 110. 1.