Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)

I. Rész. Fordítás

I

14

Az államhatalom feladata és jogköre.

elégtétel közeledő napját hirdetik. Nem is csoda, ha a manchesteri „nembánomság“ elvének legmakacsabb hirdetői a közvélemény nyomása alatt elméleteiket csak mindenféle megszorítással merik kimondani s maguk is rajta vannak, hogy a sebeket, melyeket tanaik a társadalmon ejtettek, törvényho- zásilag takargassák.

Hogy ennek így kellett történnie, már kezdettől fogva látható volt. Az emberek épen nem angyalok. Mindenütt, ahol önző hajlamaikat és szenvedélyeiket szabadon, akadály nélkül követik, a társadalmi összhang helyett általános küzdelem támad, amely végre is a gyöngébb elnyomásával végződhetik csak. Ép azért van szükség a kényszerítő hatalomra, amely a gyengébbet védi és mindenkit kötelességeinek határai közé szorít. A nyilvános hatalom e kényszerjellegének természetesen a társadalom állapota és szüksége szerint kell alakulnia. Minél alantabb áll valamely nép erkölcs és vallás dolgában, annál inkább kell előtérbe lépnie a nyilvános hatalom kényszerjellegének. Minél kevésbbé tudja fékezni az Isten félelme és a becsületesség'az embereket, annál inkább kell segítségül jönnie a korbácsnak ; erkölcsében s vallásában tönkrement nép nem tudja megbecsülni a szabadságot. Visszaél azzal a saját és mások kárára; erős kezet igényel, amely a gyenge akaratot erélylyel vezérli a jóra. Nincs tehát mit csodálnunk azon, hogy a népek erkölcsi és vallási sülyedésével majd mindig a kényuralom öregbedése jár karöltve. A zsarnokság alapföltétele mindig a nép erkölcsi gyöngesége s amaz ezt mindig nyomon követi, mert csak vaskéz képes az ily népet összetartani s a teljes feloszlástól megóvni. A szilárdan épült ház önmagát tartja fenn, mig a rozzantat csak támoszlopok s keresztvasak menthetik meg az összeomlástól. Azon erkölcsi és vallási magas színvonal, amelyre nyugat népeit a kath. egyház fokról-fokra emelte, a tulajdonképeni oka azon nagy polgári és politikai szabadságnak, amely a középkor aranykorát jellemzi s a világtörténelemben páratlanúl áll. Bizonyos, hogy az egyháztól kaptuk a polgári s politikai szabadságot is, nem mintha e szabadságot kikiáltotta, vagy arról dogmákat állított volna föl, hanem az emberiség vallási s erkölcsi átalakítása által. Mit látunk a kereszténység határain