Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)
II. Rész. Eredeti dolgozatok
Joel. 313 csapások bizonyosan a' szomszéd Judát is érték, azért Isten prófétát támasztott Joelben, hogy az Ur templomába szólítsa a népet, „midőn ki vannak száradva a vízforrások és a hőség által megemésztve a mező szépségei,“ (1., 20.) „midőn puszta a tartomány, sír a föld, el van veszve a búza, meg van zavarodva a bor, kiszáradva az olaj. Le vannak verve a szántóvetők, ordítanak a szőlőmívesek a gabona és árpa fölött, oda a föld aratása (1., 10—11.); mert megeszi a sáska, ami megmarad a hernyótól. . . megemészti a ragya, amit meghagy a sáska (1., 4.)“ Továbbá Joel ugyanazokat az idumeusokat, (3, 19. — Ámosz 1. f.) filiszteusokat, ugyanazt a Tirust és- Szidont említi a III. fejezetben, amit Ámosz az I-ben, és Egyiptomot, melyet Ámosz is fölemlít. Ámosz idejébe, vagyis Oziás királysága alá illik tehát Joel jövendölésének korrajza, mert Ámosznál leljük a megfelelő időkörülményeket, melyekkel Joel jövendölésének korát föltüntetett sajátságaival együtt megegyeztetnünk lehet. Hozzávehetjük még, amit Schegg fölemlít1), hogy Oziás hosszú szerencsés uralkodása fölkelthette a messiási idők boldogsága után való sóvárgást, mert bajok nem emészték a királyságot, jobban gondolhattak tehát vallásuk szent ügyével és Istennek ígéreteivel. Ezek lennének indító okaink, hogy megszorítsuk azt a „ körülbelül“-t, melyet a locus in canone megenged, másrészt megkövetel, és Joelt teljesen egykorúvá tegyük Ámoszszal s Oziás királyságának idejébe helyezzük. Ekkor a szirusok nem, de az idumeusok és filiszteusok ellenségek valának ; Tirus és Szidon szintén azok lehettek, mert az e korban élő Ámosz jósol is ellenök. Egyiptom betörésének emléke pedig él. Ekkor, mint Amoszból tudjuk, szárazság, hernyó és sáska éhínséget hozott Izraelre és Judára; ekkor a király jósága és szerencsés uralkodása, a rendezett 0 Die kleinen Propheten.
