Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)

II. Rész. Eredeti dolgozatok

a) Kir. IV. k 18, 13.

314 Munkálatok. — A kisebb próféták meghatározása.

vallási viszonyok más, nagyobb boldogság reményét kelthették a lelkekben. Annál is inkább ragaszkodunk e véleményünkhez, mivel más vélekedésnek ennyi alapja nincs, sőt Joel próféta jövendölése a későbbi királyok közül egyiknek korába sem illik.

*

Theiner,]) és Berthold2) Ezekiás korába teszik Joelt. Ámde ez, különösen pedig a manasszesi, józi- ási és kevéssel a sz’ámüzetés előtti idők sokkal mesz- szebb esnek Oziás, illetve Amosz és Ozeás korától, mintsem hogy a locus in canone megengedné az ily távoli időkbe való sorozást. Ha Ezekiás korát még nem is, ámde a további időket bizonyosan kirekeszti a locus in canone kombinálásunk köréből, valamint azt a nagyon előre eső időt is, a mit Bunsen véd 3), mintha Joel Szeszaknak betörése után 15—20 évvel működött volna. Fürst4) a jórámi időszakról beszél, de ez is kissé messze esik !

Hogy pedig a száműzetés utánivá tegyük működését, ez a locus in canone s a hagyomány alapján, mely mindig réginek tartá őt, továbbá nyelvezetének tisztasága s aranykori sajátossága folytán teljesen lehetetlen. Megdől tehát Merx és Scholz csupa hipotézisekre épített vélekedése, valamint Michaelis-é is, aki meg épen a Makabeusok idejébe teszi őt, ellenmondva annak a kétségtelen, mindenkoron bizonyosnak tartott, zsidó és keresztény hagyományos fölfogásnak, mely az utolsó prófétának mindig Malakiást tartá.

De belső bizonyságaink is vannak ellenük. Ezekiás korát el kell ejtenünk, mert teljesen lehetetlen, hogy ily korban, midőn az assziriusok Izraelt már elözön- lötték, sőt fogságba hurczolták, midőn Juda erősségeit is elfoglalták,«) lehetetlen, hogy Isten ne adott volna vigasztaló s bátorító szót a próféta által a királyoknak. Ezekiás

‘1 Die ki. Proph.

3) Einleitung . . .

3) Gott in der Geschichte 1. 231. 1.

4) Der Kanon des a. T. 29. 1.