Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)
II. Rész. Eredeti dolgozatok
Akik elvetik a dogmatikus hagyományokat. 287 a protestantizmusnak, előbb vagy utóbb, de biztosan „gyászos sírja leszen, hol a hitújítás nyakát fogja szegni“.1) * * 4 Értekezésünk végére jutottunk. Igyekeztünk bebizonyítani a katholikus egyház azon tanát, mely szerint a szentirás nem egyedüli, kizárólagos forrása hitünknek, hanem vannak élőszó utján reánk maradt kinyilatkoztatott igazságok, vagyis dogmatikus hagyományok is, amelyek ép oly szükségesek, ép oly isteni tekintélyüek, mint a szentiratok. Láttuk, hogy a hagyomány ellenségeinek, a protestánsoknak egyetlen egy alapos okuk sem lehet a traditio elvetésére. Rámutattunk azon szembeszökő, nagyszámú ellenmondásra, melybe az által keveredtek a XVI. század újítói, hogy elvetették a hagyományt s kimondták, hogy egyedüli hitforrás a szentirás („sola biblia.“) Kimutattuk, végre, hogy a traditio elvetésének, szükségszerű következménye a hitközöny és hitetlenség, hogy tehát a „sola biblia“ kimondása egyértelmű a vallás elvetésével, az indif- ferentizmus és atheismus kikiáltásával. Befejezésül csak azt akarjuk röviden jelezni, hogy a protestantizmus a lehető legnagyobb mértékben igazságtalan, midőn elveti az első keresztény századok egyhangú tanúbizonyságát, mely az elő szóban reánk maradt tant, a dogmatikus hagyományt hitforrásnak vallja. Hasonlítsuk össze e végből az ó-korból reánk maradt Írott és nem írott emlékeket az első keresztény századok emlékeivel s figyeljük meg, hogy fogadja a protestantizmus azokat és hogy ezeket ? Ha az ó-kori pogány történetírást. tekintjük, azt találjuk, hogy Herodotus, Livius és Tacitus műveit a protestánsok is nagyon szorgalmasan tanulmányozzák ; készpénz gyanánt fogadják az említett történetírók minden állítását ; adataikra biztosan építenek ; nem támadják meg sem e remekművek hitelességét, sem szerzőik „fide dignitas“-át. Nem igy tesznek azonban a keresztény őskor történeti műveivel. Hegesippus és caesarei Özséb műveiből csak azt fogadják el, ami nekik ï) Bossuet: IV. e Avertissement aux protestáns III, ë. p. §. 3.; Bou- gaudnál i. m. 255. old.
