Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)

II. Rész. Eredeti dolgozatok

Akik elvetik a dogmatikus hagyományokat.

283

testantizmus a hagyomány elvetésével elvetette egyedüli hitszabályát, a szentirást is és igy nincs biztos forrása — hacsak meg nem tagadja főelvét — melyből megismerhetné azon magasztos igazságokat, melyeket az Üdvözítő hirdetett. Nincs mire hivatkoznia, ha azt kérdezzük tőle : miért hiszed ezt, vagy amazt? Megtagadta a hagyományt s ezáltal elvesztette azt a szikla-szilárd alapot, melyen hitünk épületének emelkednie kell ; homokra épített s csak úgy óvhatja meg e rozoga épületet az összeomlástól, ha megtagadva elvét, a hagyományhoz folyamodik segítségért.

Meg is látszik a protestantizmuson a hagyomány romboló hatása. Négyszázados története semmi egyéb, mint örökös ingadozás, botorkálás az emberi vélemények homoksivatagján; kapkodás, ellenmondás . lépten-nyomon ; folytonos harcz dúl kebelében olyan igazságok fölött is, amelyekre nézve nem volna szabad véleménykülönbségnek lennie. íme egy-két példa a régi evangéliumi . világosság első terjesztőinek idejéből ! Luther elveti sz. Jakab apostol levelét, mint holmi „szalmalevelet,“ Calvin ellenben épen e levélben látja az apostolság legvilágosabb jeleit. Luther megengedi hesszeni Fülöpnek, hogy polygamiában élhessen, Calvin azonban még az ó-szövetség patriarcháinak is bűnül rója fel a többnejűséget. VIII. Henrik azt mondá: „Nincs pápa; csupán püspökök.“ Luther azt mondá: „Nincsenek püspökök, csupán papok.“ Calvin azt mondá: „Nincsenek papok, csupán szolgák és hitszónokok.“ És számtalan felekezet azt mondá: „Nincsenek szolgák, hitszónokok ; kiki a maga prófétája, tanítója é's papja. “])

Hogy mennyire világos és biztos hitszabály a szentirás hagyomány nélkül, azt eléggé mutatja azon huzamos és elkeseredett harcz, melyet az első reformátorok az oltáriszentség fölött vívtak egymással, s amelynek lénye Luther következő szavaiban foglaltatik : „Doctor Carolostadius ex his sacrosanctis vocabulis : „Hoc est corpus meum“, misere detorquet pronomen „hoc“ ; Zwinglius autem verbum substantivum „est“ macerat; Oecolampadius nomen „corpus“ torturae subii- cit ; alii totum textum excarnificant. “2)

h Bougand : i. m. IV. köt. 254. old.

'-) ’Hurter : i. m. 594. 1. „Apolog. de coena Domini.“