Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)
II. Rész. Eredeti dolgozatok
De nem is szükséges oly messze visszamennünk. A protestánsoknak ma sincs megállapított hittanjuk. Amit egyik vidéken hisznek, azt a másik vidék protestánsai tagadják ; egyik helyütt két, másik helyütt három, sőt négy szentséget vallanak. De hogy is lehetne egyöntetűség hitczikkelyeik dolgában, mikor elvetvén a hagyományt megbízhatatlanná és sok helyen tökéletesen érthetetlenné tették egyedüli hitszabályukat, a szentirást ! ? Innen van, hogy a protestántizmus alapelve, a „sola biblia“ valóságos melegágya a különféle felekezeteknek ; fenállása óta gomba módjára szaporodnak az egymásnak ellenmondó szekták, melyek mind a bibliára hivatkoznak, hogy tanaikat igazolják. A „sola biblia“ elvének, a hagyomány megtagadásának keserű gyümölcseit már Luthernek is meg kellett ízlelnie. „Barátait, tanítványait maga ellen támadni látta. Hallá, mint tagadák meg tőle a mester, vallás-főnök czímet, mint ő megtagadta a pápától. Látta, mint szaporodnak vég nélkül a symbolumok, hitvallások, mint züllik szét műve ; és aggkorának keserűségei hinnünk engedik, hogy kiábrándulva és hajh ! ama biztos tudattal szállott sírba, hogy az általa letett alapelv vallási agyrém.“1) Hagyomány nélkül egyre megy, akár van szentirás, akár nincs ! Mindkét esetben a magára hagyott emberi ész lesz a hitszabály. S épen azért, azon óriási eltérések láttára, amelyek a szentirás egyes helyeinek magyarázása körül a protestánsok között fenforognak, joggal felkiálthatott a protestáns Dödes S : „A keresztény egyháznak nincs többé bibliája!“2) Nincs bizony, mert a hagyománynyal azt is elvetette magától ! „A protestáns — mondja Bougaud 8) — nem hisz a bibliának ; önmagának hisz. Hite sajátkép nem is hit ; felfogás, emberi vélemény, lényegében ingatag és változó, egyéni vélemény, mely másokra nem irányadó, sőt önmagára nézve sem lehetne semmiféle vallásnak alapja. Magában hinni annyi, mint épen nem hinni. A petyhüdt lelkekben ez közönyt szül, de azokban, kiknek az öröklét kérdése szivükön fekszik, 284 Munkálatok. — A dogmatikus hagyomány. ’) Bougaud : i. m. IV. köt. 246. old. 2) Hettinger: i. m. IV. 375. old. s) Bougand : i. m. és hely. 250. old.
