Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)
II. Rész. Eredeti dolgozatok
hagyomány létezését, megsemmisíti saját hitszabályát s teljes hitetlenségre készti híveit. 1. Dogmatikus hagyomány nélkül nem lehet, képtelenség bebizonyítani a szentirás ihletettségét. A protestánsok ugyan sokféle utón megkisérlették bebizonyítani, hogy a szent könyvek csakugyan ihletettek, de törekvéseik sikertelenek maradtak s felhozott érveik közül csakis azok bizonyítanak, melyek közetlenül, vagy közvetve a hagyományon alapúinak ; ha ellenben teljesen mellőzik a traditiót, a szentirás ihletettsége bizonytalan marad. Mivel pedig nem tudják kimutatni egyedüli hit- szabályuk íhletlenségét, nagyon természetesen, nem is követelhetik senkitől, hogy Isten szavának, kinyilatkoztatott igazságnak tartsa azt, ami a szent könyvekben van; igyteháthitöknekegyetlenszabá- lyaés zsinórmértéke a szentirás is semmivé lesz; ahol pedig nincs biztos hitszabály, ott hitről, hozzá még természetfölötti hitről, szó sem lehet. Világos tehát, hogy midőn a protestánsok nem akarják hitforrásul elismerni a hagyományt, kiveszik magok alól hitök egyedüli alapját, a szentirást s megengedik, hogy mindenki azt higyje, amit akar. Ez pedig nem egyéb, mint hitetlenségre jogosítani az embereket. 2. A protestantizmus fő-dogmája, mely átkot mond minden élő szóbeli hagyományra, akkor is hitetlenségre vezet, ha nem törődve a nyílt ellenmondás észszerűtlenségével, ihletettnek tekinti a szentirást. A szentirás helyes megértése ugyanis műlhatatlanúl megkívánja a dogmatikus hagyomány létezését ; e nélkül a szentirás igen sok helyen nem egyéb, mint érthetetlen szavak halmaza, melyből teljes lehetetlenség kiolvasni az igazságot. Már a pogány bölcs, Sokrates is szépen kifejti, hogy az irás nem alkalmas eszköz igazságok közlésére : „írott művek által — mondja — nem adsz tanítványaidnak valódi bölcseséget, hanem csak annak látszatát. Mert sokszor minden alapos oktatás nélkül fogják azokat olvasni és minden tudatlanságuk mellett is tudósoknak fogja őket tartani a nagy sokaság. Nagyon együgyű az, ki azt képzeli, hogy a tudományt holt betűkre lehet lehelni és onnét biztosan megtanúlni ; mert az Írott szavak csupán eszközök, melyek által az, kinek már vannak ismeretei, ezeket ismét emlékezetébe hozhatja. Ha egyszer a gondolatok le vannak Akik elvetik a dogmatikus hagyományokat. 279
