Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)
II. Rész. Eredeti dolgozatok
278 Munkálatok. — A dogmatikus hagyomány. a teljes atheizmus polyp-karjaiba vetette volna magát. Megtartják tehát kényszerűségből a hagyományt is, csakhogy a vallás- újítók szentségtörő keze rútúl megcsonkította a hagyomány ép testét, letépte róla az isteni jelleg fényes ruháját s letaszította az egyszerű történeti tanúságok alacsonyságába. Ugyan — kérdem — mi felel meg jobban az emberi méltóságnak, mi elégíti ki jobban az ész követelményeit : az-e, ha tisztán emberi tanúbizonyság alapján elfogadunk oly igazságokat, melyeket csak isteni tekintélyre támaszkodva, hihetünk isteni hittel, vagy az, ha a hagyományban magának Istennek hiszünk ? Akik elvetik a dogmatikus hagyományokat, az egész hitet semmivé teszik. Bebizonyítottuk eddig a dogmatikus hagyomány létezését s azt, hogy a hagyománynak, mint a keresztény vallás egyik hitforrásának elvetése az ellemondások egész tömegét zúdítja a traditio ellenségeinek, a „sola biblia“ nagyszájú védőinek nyakába ; kimutattuk, hogy a hagyományokat a protestánsoknak is el kell ismerniök, ha a józan ész követelményeinek megfelelően akarnak eljárni s’ha igen sok hitczikkelyök elfogadásának észszerű, megfelelő okát akarják adni. Hátra van még, hogy jelezzük azon borzasztó következményeket, melyeket a hagyomány elvetése szükségképen maga után von. „Minden jó fa jó gyümölcsöt terem ; a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem“, mondja a szentirás ; ’) homokra épített háznak nincs alapja s ha jő az ár, kimossa alóla az ingatag fövényt, összedől a ház s nagy az ő romlása.2) Lássuk tehát a traditió elvetésének szükségszerű, természetes, következményeit ; vizsgáljuk meg a gyümölcsöt, hogy következtetést vonhassunk a fára, mely azt termé; tekintsük meg azt a rombolást, melyet a hagyomány elvetése a hit terén okoz s látni fogjuk, hogy a protestantizmus homokra épített, midőn elvetette az isteni hagyományokat. A protestantizmus az által, hogy nem ismeri el az isteni ű Sz. Máté: 7. 18. 3) U. o. 7. 27.
