Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)
II. Rész. Eredeti dolgozatok
Kik nem akarják elismerni a dogmatikus hagyományt. 271 hogy a szentirás ezen felhozott két helyéből bebizonyítható több könyv ihletettsége ; de azért nem feledtük el, hogy úgy azon könyvek, melyeknek ihletettségét e helyek némileg bizonyítják, mint maguk a bizonyító szeniratok csakis az egyházban élő hagyomány elfogadása mellett jöhetnek számításba, amennyiben e hagyomány őrizte meg az összes szent könyveket, ez, és kizárólag csak ez bizonyítja azoknak apostoli eredét és teljes épségét. Láthatjuk ezekből, hogy ha a protestánsok az egész újszövetségi kánont ihletettnek, Isten szavának akarják tartani, akkor mulhatatlanúl más tanúbizonyságra kell építeniük ebbeli állításukat, vagyis okvetetlenűl a hagyományhoz kell fordulniok, melyben megtalálhatják az apostoloknak élő szóbeli tanúbizonyságát az uj-szövetségi szentirás minden könyvének ihletettségét illetőleg. Ez isteni bizonyíték lesz, nem ingatag, kétes, emberi tanúság! És a protestánsok valóban meg is kísértették ezt. A rationálisták ugyanis erősen szorongatták és szorongatják most is őket, hogy adják okát : miért tartják ihleteiteknek a kánon összes könyveit ? Hogy e kérdésre megfelelhessenek, akarva nem akarva utoljára is a hagyományhoz kellett fordulniok. Csalódunk azonban, ha azt hiszszük, hogy elfogadták a katholikus egyház hagyományát a maga eredeti tisztaságában. Ha ezt tették volna, akkor ma már csak a történelem foglalkoznék a protestantizmussal. Nem mondták ki tehát, hogy a hagyomány megfelelő isteni tanúbizonyság a szentirás ihletettsége mellett, hanem újabb áldozatot hoztak a gőgös emberi ész aranyborjújának s Így okoskodtak : a hagyományt mint tisztán — pusztán emberi, történelmi tanúbizonyságot elfogadhatjuk s akkor bebizonyíthatjuk hitszabá- bályunk ihletettségét. Ez az okoskodás nem sokat ér, mert a hagyomány, ha benne csupán az őskeresztények tanúbizonyságát látjuk, ha megfosztjuk az isteniség erejétől, semmiképen sem elegendő arra, hogy reá támaszkodva valamely könyvet ihletettnek fogadjunk el. Ha a hagyomány nem forrása a keresztény hitnek, hanem csak történeti bizonyíték, akkor annak csak emberi tekintélye van, amely nem lehet alapja isteni hitnek s nem elegendő arra, hogy valamit azért, mert a hagyományban van,
