Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)
II. Rész. Eredeti dolgozatok
272 Munkálatok. — A dogmatikus hagyomány. isteni hittel higyjünk. „Fájdalom ! — sóhajt Lessing — az is csak történelmileg bizonyos, hogy a szentirás szerzői sugalmazottak és nem tévedhettek. Ez az a csúnya, széles árok, melyet én soha sem bírtam átugrani, bármily gyakran és komolyan próbálgattam is“.1) Ha tehát a protestánsok elfogadják egynéhány uj-szö- vetségi könyvnek ihletettségét azért, mert a hagyomány bizonyítja, akkor eo ipso ellenmondanak főelvöknek, a „sola bibliainak s a mellett tanúskodnak, hogy igenis vannak hitigazságok, melyek nincsennek benn a szentirásban s csakis élő szóban, hagyományban jutottak hozzánk. Akik pedig — főelvökhöz híven — teljesen elvetik a hagyományt, azok akkor mondanak ellen önmaguknak, midőn ihletettek gyanánt fogadnak el oly könyveket, amelyeknek inspiratiója- mellett szent- irási hely teljességgel fel nem hozható. A hagyományt tehát vagy el kell fogadni a keresztény hit egyik forrásául, vagy teljesen el kell vetni, közép út nincsen ! Egyébiránt nagyon csodálatos, hogy ahol a szükség szorítja a protestánsokat, ott nem riadnak vissza az annyira gyűlölt hagyománytól s bár nem mondják ki, hogy a hagyomány egyik forrása a keresztény hitnek, de tényleg cselekvés módjukban azt tanítják; másutt ellenben nem igy járnak el. Hiszen az őskeresztények hagyománya — ha csupán csak történeti bizonyítékot látunk is benne — ép úgy tanúskodik a szentirás ihletettsége, a csecsemők érvényes megkeresztelése, az eretnekek által kiszolgált keresztség szentségének érvényessége stb. mellett, mint a római katholikus egyház valamennyi hitczikkelye mellett. A hagyomány fényesen tanúskodik a római pápa primátusa, csalatkozhatatlansága, a szent gyónás, a sz. miseáldozat s több a protestánsok által elvetett hitigazság mellett. Mi az oka tehát, hogy amazoknál legalább hallgatagon és gyakorlatilag elfogadják hitforrásul a hagyományt, ezeknél pedig határozottan elvetik ? Hol nyilatkozik ezen eljárásban csak nyoma is annak a felvilágosodott észnek, amelylyel olyan nagyra vannak a protestánsok? Hol a következetesség? 2. A hagyomány elvetése szükségképen maga után vonta 1) Hettinger: id. mű. IV. köt. 379. old, 1. jegyzet.
