Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)
II. Rész. Eredeti dolgozatok
olyanok, mint az apokapsis és akkor következnék, hogy a többi könyv is ép oly inspirált mű, mint a jelenések könyve. Ezt azonban nem lehet bebizonyítani, mert épen az ihlettség teszi őket egyforma természetűekké. <L) „Ha a pápisták ezt kérdezik tőlünk : — Írja Calvin — honnan tudjuk biztosan, hogy a szentirás Isten szava, miután már az egyház Ítéletére semmit sem adunk, hát ez épen olyan, mintha valaki azt kérdezné : mikép tudjuk megkülönböztetni a világosságot a sötétségtől, a feketét a fehértől, az édest a keserűtől ? Mert mi nem kevésbé tisztán érezzük a szentirás igazságát, mint a fehér vagy fekete szint, az édes vagy keserű ízt.“1) A schweiczi prédikátor tehát azt tanítja, hogy az ember természetszerűleg érzi a szentirás ihletettséget. Nagy kár, hogy bővebben ki nem magyarázta ezen érzésnek okait ! Ha ezt megtette, volna hagyományra Lyukadna ki magyarázata vagy azt állítaná, hogy a Szentlélek külön-külön mindenkinek kinyilatkoztatja a szentirás ihletettségét. Azonban ne tételezzünk fel róla oly markolható következetlenséget, hogy a százszor megrágalmazott és elvetett hagyományt bizonyítéknak használja ! Bizonyára inkább a Szentlélek külön kinyilatkoztatására utalt föntebb idézett szavaival. Ez azonban nem kevésbé nevetséges állítás, mint a milyen következetlen volna amaz. Halljuk csak, mit szól a protestantizmus ezen bizonyítékára a protestáns Strauss? „Úgy .látszik — írja — a protestáns rendszer azt hiszi, hogy itt oly szilárd alapra talált, melyen absolut biztossággal vetheti meg lábát s nem félhet sem az egyház, sem egyes subiectumok tévedhető, bizonytalan ítéletétől. Pedig épen itt csuszamlik kétfelé a lába. Először is fanatizmusba esik ; mert ha a Szentlélek benső sugalma ismerteti meg a szentirás isteniségét, akkor nem a szentirás a legfőbb itélőszék, hanem a Szentlélek ama benső szózata.“2) Láttuk a különféle módokat, melyeken a protestantizmus bebizonyítani igyekszik egyedüli hitszabályának ihletettségét ; láttuk azt is, hogy a felhozott bizonyítékok, nem győzhetik 266 Munkálatok. — A dogmatikus hagyomány. \ ’) lnstit. I. 7. 2.; Hettinger i. m. IV. k. 379. a) Hettinger id. művében IV. köt. 380. 1.
