Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)
II. Rész. Eredeti dolgozatok
ilMRMMIIIHHHI mm 252 Munkálatok. — A dogmatikus hagyomány. de azt sehol sem mondják, hogy minden közetlenül és világosan van meg ; közvetve is lehet valami a szentirásban s ilyen minden isteni hagyomány; a közvetítő az egyház élő tanítóhivatala, mely, minthogy bírja Krisztus Ígéretét: „Én veletek vagyok mindennap, világ végezetéig“1) és „imádkoztam érted, hogy meg ne fogyatkozzék a te hited,“2) csalatkozha- tatlanul adja elénk mindazt, ami a szentirásban homályosan van, vagy 'egyáltalán nincs meg. Szent Ágoston világos szavakkal erősíti állításunkat, midőn igy ir : „Ámbár e dologra vonatkozólag (az eretnekektől kiszolgáltatott keresztséget érti) a kanonikus könyvekből egyetlen példa sem hozható fel, mindazonáltal e dologban is a szentirás igazságát bírjuk, midőn azt teszszük, amit helyesel az egyház, amely egyházat maguknak a szentiratoknak tekintélye ajánl ; aki attól tart, hogy ezen kérdés homályos volta megcsalja, kérdezze meg azon egyházat, melyet a szentirás kétséget kizárólag igazol.“3) Ili. Bevalljuk — mondhatná valamely protestáns, — hogy az egyház régibb, mint a szentirás ; azt is tudjuk, hogy a keresztény vallás első hirdetői élőszóval terjesztették az üdvözítő tant : de ebből korántsem következik, hogy midőn később Írásba foglalták tanitásukat, csak részben tették ezt, mert hiszen a Szentlélek csak nem végezhetett félmunkát ! Abból, hogy az egyház előbb létezett, mint a szentirás, valóban nem lehet következtetni, hogy az apostolok nem foglalták később írásba mindazt, amit előbb élőszóval tanítottak. De nem is ez ami bizonyításunk lényege ! Mi bebizonyítottuk a szent szerzők cselekvésmódjából, nyilatkozataiból s az egész keresztény ó-kor rendíthetetlen meggyőződéséből, hogy a szentirásban nem foglaltatik benn az egész kinyilatkoztatott tan. Ha ellenfeleink nem akarnak meghajolni érveink előtt, bizonyítsák be az ellenkezőt ; bizonyítsák be állításuk igazságát egyedüli hitforrásukból, a szentirásból ! Azt is hiába mondják, hogy a szentirás tökéletlen mű volna, ha nem foglalna magában minden kinyilatkoztatott ■} Sz. Máté : 28. 20. 2) Sz. Lukács : 22. 32. :i) Con. Cresconium 1. I. c. 39.
