Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)
II. Rész. Eredeti dolgozatok
A protestánsok érvei a hagyomány létezése ellen. 253 .igazságot. Tökéletesnek ugyanis azt nevezzük, ami czéljának megfelel. Már pedig kétségtelen dolog, hogy a szentirás megfelel azon czélnak, amelyből íratott s ellenfeleink semmivel sem tudják bizonyítani, hogy akár a Szentléleknek, akár az apostoloknak az volt volna czéljok a szent könyvek megírásánál, hogy egyedüli kizárólagos hitszabályt adjanak. Hiszen olyan értelemben, amilyenben ők használják a „tökéletlen“ szót, tökéletlen volna minden írott mű, mert egyetlen egy sem meríti ki tárgyát egész terjedelmében és mélységében. Ha a szentirásban — vetik ellen — nem foglaltatik benn az egész kinyilatkoztatás, akkor nem is juthatott el mihozzánk sértetlenül, tisztán ! Okos embernek lehetetlenség elgondolni, hogy a szóbeli tan századokon át eredeti tisztaságukban megőrizte azon igazságokat, melyeket Jézus hirdetett ! — Gondoljunk a tömérdek eretnekre, kik már a kereszténység bölcsőjét körülállták s azóta szakadatlanul ostromolják az egyházat ! Gondoljunk azon kevéssé pápai székbe való római püspökök korára, kik mindennel inkább törődtek, mint a vallás ügyeivel ! Gondoljunk azon romlottságra és szellemi sötétségre, mely a középkoron át lenyűgözve tartotta Európát ! Ennyi nehézség láttára vagy azt kell mondanunk, hogy a szentirásban és hagyományban letéteményezett kinyilatkoztatásból csak az maradt meg tisztán, ami a szentirásban volt, vagy azt, hogy Krisztus akarata szerint csakis a szentirás volt hivatva az isteni tan megőrzésére s Így vallani a „sola biblia“ elvét. Ez utóbbi valószínűbbnek látszik a gondolkozó ész előtt és pedig azért, mert Isten bizonyára a legalkalmasabb eszközt választotta a kinyilatkoztatás megőrzésére s épen ezen oknál fogva nagyon valószínű, hogy a szentirást választotta, mert ez kevésbé van alávetve azon sokféle módosulásnak, melyet a szóbeli hagyománynak emberi gyarlóságunk miatt oly nagyon nehéz kikerülni. Nem tudjuk miért volna nehéz okos embernek elgondolni, hogy a szóbeli hagyomány tizennyolez századon keresztül tisztán megőrizte a kinyilatkoztatást ? Hiszen ha Isten azt ■ akarta, hogy a kinyilatkoztatott tan részint Írás, részint élő szóbeli hagyomány által maradjon fenn, akkor ő bizonyára gondoskodott, hogy úgy az írásba foglalt, mint az élő szóval
