Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)

II. Rész. Eredeti dolgozatok

A protestánsok érvei a hagyomány létezése ellen.

251

Krisztus eredeti eszközeit, (elvetni az élő szóbeli tanítást.) Ugyanígy kell érteni sz. Jeromos szavait is, aki fönnebb idézett szavai előtt közetlenül ezeket irja : „Némelyek Zakariásról, János atyáról akarják érteni s állításukat az aprokif könyvek egyik-másik álomszerű véleményéből bizonyítják“.

Lássuk még azon idézett helyeket, melyek a protestánsok szerint elvetik a hagyomány használatát. Szent Irén megtámadja a valentinianusokat, de nem azért, mert a hagyományból érvelnek, hanem mert az apostoli hagyományok helyébe saját koholmányaikat teszik ; miért is idézett szavai után ezt irja : „ha pedig azon hagyományra hivatkoznak, amely az apostoloktól ered s szájról-szájra adva az egyházban őriztetik, ellenmondanak a hagyománynak azt állítva, hogy ők — okosabbak lévén a presbytereknél és apostoloknál — találták meg a való igazságot“. Jeruzsálemi Cyrill csakis a Szentháromság titkára s a Szentlélek elnevezéseire vonatkozó haszontalan beszédeket mellőzi, anélkül, hogy elvetné a hagyományok helyes és üdvös használatát; ő maga is sok oly dolgot hoz fel az említett hittitkokat illetőleg, melyek semmifele szentirási könyvben nincsenek megírva.

Legkevésbé sem szabad megütköznünk azon, ha a szentatyák frazeológiája olykor-olykor ellenkezni látszik azon tannal, melyet mi hirdetünk a hagyományról. Ők ugyanis sokszor vitatják a szentirás egyedüli tekintélyét, de nem az isteni hagyományokkal, hanem részint a pogány bölcselők képtelen állításaival, részint az apokrif könyvekkel s hamis hagyományokkal szemben. Többször figyelmen kívül hagyják a hagyományokat, nem mintha el nem fogadnák, hanem azért, hogy úgyszólván saját házában verjék meg azon ellenfelüket,ki csakis a szentirást fogadja el. így pl. az áriánok azt követelték, hogy a szent- irásból győzzék meg őket Krisztus intenségéről. Ily esetben természetesen fölösleges lett volna a szent hagyományokhoz fordulni. Sokszor mondják erről vagy arról a dologról : „ez nincs megírva“, ami annyit jelent, hogy „nem úgy van megírva“, „a szentirással ellenkező.“ Máskor a szentirás elegendő volta mellett tanúskodnak, de nem zárják ki az egyházban élő hagyományt, hanem mint amúgy is biztos dolgot feltételezik. Azt is mondják, hogy a szentirásban minden megvan,