Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)
II. Rész. Eredeti dolgozatok
250 Munkálatok. — A dogmatikus hagyomány. ságok legbátrabb harczosai, az egész egyház tündöklő csillagai, a szentatyák, önmaguknak ellenmondó, haszontalan, felületes emberek volnának ! Lássuk most egyenkint az ellenvetéseket ! Origenes idézett helye nem az összes hitigazságokról szól, hanem az ó-szövetség egyetlen alakjáról, melyet Krisztusra kell alkalmaznunk, miért is igy folytatja szavait: „hogy értelmezésemet megerősítsem, felhozok két tanút az ó-szövetségből, idézek hármat az evangéliumból, a próféták és az apostoloktól : igy aztán minden szavam állani fog“. Sz. Athanáz nem a hagyományt, hanem az eretnekektől összetákolt apokrif könyveket zárja ki, mint ez kitűnik idézett levelének kezdetéből, ahol ezt Írja : „Némelyek hozzáláttak, hogy az apokrif könyveket leírják és az Istentől ihletett könyveket összevarják, stb.“ ; ezekkel szemben védi a hiteles sz. könyvek tiszta, szeplőtelen voltát és magas méltóságát. Jeruzsálemi Cyrill is csak az apokrif könyveket zárja ki ; a hagyományt nemcsak, hogy el nem veti, de még védi is, midőn az idézett hely.en ezt is mondja : „Tanuld meg szorgalmasan az egyháztól, melyek az ó- és új-szövetségi szent könyvek ; ne olvass (ne hozz fel) nekem holmi apokrif könyveket“. Szent Irén tökéletesnek mondja a szentirást, nem azért, mintha minden igazságot magában foglalna, hanem mert belőle tökéletesen, meggyőzőleg be lehet bizonyítani az egy Isten létét. Ugyanő elveti a valentiniánok koholmányait, melyek ellenkeznek a szentirással. Tertnllián magasztalja a szentirás teljességét azon részben, hol a világ teremtéséről van szó. Sz. Athanáz második helye azt tanítja, hogy a szentirás elégséges a bálványok hamisságának kimutatására és Krisztus Istenségének bebizonyítására, de elismeri a hagyományt is : „Elégséges — úgymond — az igazság kimutatására úgy a szentiratok, — mint a szt. tanítóktól ugyanazon dolgokról irt könyvek (hagyományok), melyeket ha felnyit valaki, megérti a szentirás értelmét és megszerezheti azon ismeretet amely után vágyakozik“.1) Tertnllián elveti a szentirással ellenkező, hamis hagyományokat, de védi az igaziakat; vádolja Marciont, hogy elég vakmerő volt megsemmisíteni *) *) Id. hely.
