Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)
II. Rész. Eredeti dolgozatok
A hagyomány létezése mellett nagyon fontos és döntő bizonyíték V. az egyháznak, kezdetével együtt született s azóta folyton élő, egyetemes és szilárd meggyőződése. Mint az előbbiekben bebizonyítottuk, az egyház mindig azt tanította, az egész világ keresztény katholikusai mindig azt tartották, hogy hitöknek és erkölcsi életöknek zsinórmértéke és szabálya az egyházban letéteményezett isteni kinyilatkoztatás, amely két utón : a szentirásban és szóbeli hagyományban jutott hozzánk. Százados harczokat vívott az egyház ebbeli meggyőződése a különféle eretnekekkel, de e viharok nem gyöngítették, nem ingatták meg a tant. E szilárd meggyőződés alapján csak isteni tekintély lehet i E tan egyik sarkalatos igazsága a katholikus egyháznak ! S ezen igazságot csakis a kath. egyháztól tanulhatjuk meg. Valamint ugyanis minden társaság, minden állam maga tudja legjobban a saját törvényeit, úgy az egyház is legjobban tudja, mit kapott szent alapítóitól s mit kell a hit és erkölcs dolgaiban zsinórmértékül tartania. Nézzük csak mily furcsaság jönne ki, ha elvetnők a hagyományt! Ha a katholikus egyház hitszabálya isteni rendelés folytán a szentirás volna s mégis mindjárt az apostolok halála után a hagyomány is a hitszabály egyik lényeges alkotórészéül tolta föl magát anélkül, hogy az egyház az isteni Mester akaratába ütköző ezen újítást a leghatározottabban visszautasította volna ■ akkor azt kellene mondanunk az egyházról, hogy alapítójának, Krisztusnak és terjesztőinek, az apostoloknak halála után rögtön eltért eredeti tisztaságától odahagyta isteni alapítójának törvényeit s ily törvényellenes, Isten akaratába ütköző állapotban volt a XVI. század dere’ káig, mig a wittenbergi egyetem egyik gőgös tagja vissza nem helyezte eredeti méltóságába a Krisztus által rendelt egyedüli hitszabályt, a bibliát ! A hagyomány létezésének tagadása annyi volna, mint azt állítani, hogy Krisztus Urunk alapított ugyan egyházat, de ez nagyon rövid életű volt ; hogy az Üdvözítő által elvetett mustármag kikelt ugyan s terebélyes fává fejlődött, de a fattyúhajtások a felismerhetetlenségig elvadították, mig végre a XVI. században Luther Márton személyében jött egy gondos kertész, ki lenyesegette a fattyúhajtásokat s lehetségessé tette, Munkaiatok. — A dogmatikus hagyomány. 16 Pozitív bizonyítékok a hagyomány létezése mellett. 241
