Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)
II. Rész. Eredeti dolgozatok
230 Munkálatok. — A dogmatikus hagyomány. azon fáradozott, hogy valamelyes tekintélyt mégis visszaállítson. „Az az első Luther — mondja a protestáns Schwartz lázadó vakmerőséggel ellene nyilatkozott a hierarchiai tekintélynek“, a későbbi Luther „nyugtalanul hánykolódott az emberi szellem teljes szabadsága s az authentikus tanítóhivatal szigorú tekintélye között.“1) Nagyon világos dolog, hogy a tanítói tekintély múlhatatlanul feltételezi, megkívánja a hagyományt. Még azon esetben is, ha a szentirást fogadjuk el egyedüli hitszabályul, szükséges a tekintély, mely megérteti velünk a holt betűnek sok esetben sokféle értelmét. S ha ezt a tekintélyt elismertük, elfogadtuk a hagyományt is, mert nagyon természetes, hogy e tekintély nem az ujjából szopta az irás helyes értelmét, hanem attól kapta, kitől az irás is származik. íme még egy pár üjabbkori protestáns korifeus nyilatkozata a hagyomány szükségessége mellett. Plank igy ír : „Ha a protestánsok mindazt előre látták volna, ami benfoglal- tatik azon elvben, mely a hit egyedüli forrásáül a szentirást vallja, ha előre látták volna minden következményét azon fő elvnek, amely Luther szisztémáját építé, akkor a protestánsok és Luther is szívesen elvetették volna azt“.2) Munscher pedig ezt mondja : „Világos az eddig tárgyaltakból, hogy a protestánsok nem hozhatnak fel magok mellett osztatlan történelmi tanúbizonyságot, midőn a hagyomány ellen foglalnak állást. A katholikus egyház teljes joggal állítja, hogy az első híveknél nagy tekintélye volt a hagyománynak“.3)Delbrück, bonni tanár mondja : „Szóval, aki egyedül a szentirásból akarja megállapítani a hit tárgyát, az azzá igyekszik tenni a szentirást, ami az természeténél fogva nem lehet, aminek Isten akaratából nem kellett lennie, ami saját nyilatkozata szerint nem akar lenni s ami a kereszténység első aranyszázadában nem volt“A) Themerin pedig ezt irja:5) „E két véglet (a rationalizmus *) *) Franzelin id. mű 45. old. 1. jegyzet. 3) Historia dogmatis lutherani vol. VI. p. 705.; Perrone: 178. old. *) Manuale histor. dogmatis; Perrone, 179. old. 4) Philippus Melanehton, doctor fidei; Perrone: id. hely. 5) De regno Dei; Perrone: id. hely.
