Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)
II. Rész. Eredeti dolgozatok
■■I A dogmatikus hagyomány szükségessége. 229 irás önmagát magyarázza, annyi, mint : a Szentlélek magyarázza saját szavainak értelmét.1) S midőn azt állítják a protestánsok, hogy a Szentlélek ezen belső tanítása rendes kegyelem, mely minden szentirás olvasónak megadatik, természetesen azt tanítják, hogy a Szentlélek külön-külön kinyilatkoztatást tesz mindenkinek. Ha ez állana, akkor természetesen semmi szükség nem volna tekintélyre és hagyományra, hogy megtudjuk a kinyilatkoztatott igazságok helyes értelmét. Mindenki elég volna magának s kiki saját magának volna egyháza. A hit egysége szükségszerű következmény volna, mert hiszen mindenkinek az igazság Lelke, a harmadik isteni személy adná a kinyilatkoztatás ismeretének teljét, ő mondaná meg az olvasott, vagy hallott ige igaz és helyes értelmét. Ez a tan azonban homlokegyenest ellenkezik a prostes- tánsok történetével. Soha, sehol sem mutatták meg, hogy a Szentlélek ezen kiváló kegyelme működik bennök. Magok a protestantizmus megalapítói a kereszténytan főbenjáró pontjaiban a különböző vélemények egész tömegét tárják elénk; sőt maga a hamis apostol, Luther is kinyilatkoztatott tan értelméről különböző időben különböző Ítéletet hozott. Ez az elv nem hogy egységessé tette volna a protestantizmust a a hit dolgában, sőt ellenkezőleg megtermékenyítette a talajt, hogy abból a különböző felekezetek ezer számra felburjánoz- zanak. Tökéletes képtelenség tehát ez az elv is. Belátták ezt magok a protestánsok is ; miért is azok, kik legalább valamelyes pozitív vallást s legalább némi egységet akartak a hit dolgában, kényszerítve voltak visszatérni az annyiszor meggyalázott s rútúl megszidalmazott tekintély elvéhez. így tett a tekintély esküdt ellensége, Luther Márton is. Megvallják mesterük eme következetlenségét magok a protestánsok is s két Luthert különböztetnek meg. Az egyik Luther az, aki 1525. előtt azzal csavarta el sok ember fejét, hogy hagyja ott a zsarnokoskodó pápista egyházat, mert arra nincs szükség, ■ „egyedül az Isten tanít“. 1525 után már más elveket vall a hamis apostol. Önmaga is belátta, hogy a tekintély elvetése egyúttal elvetése a vallásnak is s épen azért *) *) Gerhard apud Franzelin p. 44.
