Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)
II. Rész. Eredeti dolgozatok
212 Munkálatok. — A dogmatikus hagyomány. ért semmit ! Mivel pedig a legtöbb eretnek a szentirásból igyekezett ki magyarázni hamis tételeit, nagyon természetes, hogy a hagyománynak a legtöbb, sőt mondhatjuk minden eretnek többé-kevésbé ellensége volt. A XVI. század újítói e dologban is merészebbek ; amit annyi eretnek tetteiben tanított ugyan, de nyíltan kimondani nem mert, azt ők. egyik sarkalatos hitczikkelyök gyanánt világosan kimondják : „Hiszszük, hogy az‘ egyedüli szabály és zsinórmérték, mely szerint valamennyi hitczikkelyt s minden hittanítót méltatni és megítélni kell, teljességgel nem más, mint az ó- és új-szövetség prófétái és apostoli iratai;“1) ezt tanítja a lutheranizmus. „Hit dolgában nem tűrünk más bírót, mint Istent, ki a szentirás által kijelenti : mi igaz és mi hamis, mit kell követni és mit kell kerülni,“2) vagyis más szóval: a szentirás az egyedüli hitszabály s a hagyomány nem illetékes biró a hit dolgaiban ; ezt tanítják Calvin és Zwingli követői. „A szentírás mindazt magában foglalja, ami szükséges az üdvösségre, úgy hogy senkitől sem követelhető, hogy mint hitczikkelyt higyje s az üdvösségre szükségesnek tartsa azt, mi nem olvasható benne ;3) ez az anglikán egyház tana. Ámde mig e tétel kimondásában oly merészek, hogy ne mondjam vakmerők voltak, addig itt is azt tapasztaljuk, amit más hitczikkelyeiknél is tapasztalhatunk : hogy t. i. e szigorú és nagyon nyílt, félremagyarázhatatlan hitczikkely korántsem lett az utódok által a maga ridegségében fenntartva, szóval hogy nem voltak állhatatosak és következetesek. Elvitázha- tatlan tényekkel sarokba szorítva, később már elismerik, sőt maguk is bizonyítgatják, hogy az egyház három első századában minden hit-vitát az apostoli időkből leszármazott és sértetlenül megőrzött tanítás (hagyomány) szerint döntöttek el. így Seiler, Doederlein, Rosenmüller és mások. Később még engedékenyebbekké lettek és sok híres újító elismerte, hogy vannak hagyományok, melyek a szentirás szövegének magyarázására vonatkoznak s ezek ellen nies semmi kifogásuk ; igy Bucer, Grotius, Mosheim és Molanus. Sőt az anglikánok *) Formula Concordiae p. 570. ap. Mazella : De religione et Eccl. p. 255.-) Confess, helv. Ií. c. 2. (ibid.) :i) Ibidem.
