Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)
II. Rész. Eredeti dolgozatok
A hagyományra vonatkozó katholikustan. 213 között még olyanok is akadtak, kik csaknem ugyanazt tanították a hagyományról, amit a katholikus egyház tanít.1) Ma igy áll ez a dolog. A protestánsok valamennyien tagadják, hogy léteznek a szentiráson kívül álló, attól független dogmatikus hagyományok, melyek a szentirással egyenlő tekintélylyel bírnának. Valamelyes hagyományt azonban mégis megengednek. Van ugyanis szerintök inhaesiv és declarativ hagyomány. Inhaesivnek azt mondják, mely ugyanazt foglalja magában, mit a szentirás, s csak abban különbözik tőle, hogy mig ez Írásban, addig az élő szóban, az egyház egyetemes, szilárd meggyőződésében jutott el hozzánk ; ilyen pl. szerintök a Krisztus Urunk föltámadására vonatkozó tan. Declarativ az a hagyomány, mely bővebben kifejti, megvilágosítja azt, amit a szentirás csak röviden, vagy kevésbé világosan ad elő ; ilyen hagyománynak mondják pl. azt, mely tanítja, hogy a kis gyermekeknek nem kell az Ur asztalához járulni, bár Krisztus Urunk egész általánosságban mondja sz. Jánosnál: „Bizony-bizony mondom nektek, ha nem eszitek az ember fia testét és nem iszszátok az ő vérét, nem leszen élet tibennetek.“2) A protestánsok tehát itt is olyan kibuvó-ajtó félét csináltak. Nem fogadják el Luther, Calvin, Zwingli s a többi hamis apostol rideg tanítását, mert akkor sok égető kérdésre, nagyon sok kétségbevonhatatlan történeti tényre nem tudnak feleletet adni ; de a katholikus egyház szigorú tanát sem akarják megtartani, mert akkor el kellene vetniök igen sok hitczikkelyöket, amelyek pedig oly nagyon kedveznek az emberi ész isteníté- sének (pl. a „szabad kutatás“ dogmája) s a szenvedélyeknek (pl. a „sola fides iusifi cat “-féle elv.) Ki kell tehát mutatnunk, hogy a protestánsok tana hamis és a katholikus értelemben vett hagyomány valóban létezik. Mielőtt azonban positiv érvekkel bizonyítanék a hagyomány létezését, lássuk előbb : vájjon van e valami szükség e hagyományra ? Mert ha sikerül begyőznünk, hogy a hagyományok elkerülhetetlenül szükségesek, akkor már „a priori“ következtethetjük, hogy valóban léteznek is. ') Schrader: De theologico testium fonte pag. 150. nota 1. *) 6. 54.
