Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)
II. Rész. Eredeti dolgozatok
210 Munkálatok. — A dogmatikus hagyomány. A hagyományra vonatkozó katholikus tan s a hagyomány ellenségei. Hogy mi a hagyomány a kath egyházban, azt a „Szentiélekben törvényesen egybegyült, egyetemes és általános trienti szent zsinat“ negyedik ülésében világosan és érthetően kimondja, midőn az Isten Fia, Jézus Krisztus és az apostolok által hirdetett és terjesztett üdvösséges igazságról és erkölcsi fegyelemről igy tanít: „Belátván (a szent zsinat), hogy ez igazság és fegyelem az Írott könyvekben (szentirásban) és azon nem írott hagyományokban benn foglaltatik, melyek magának Krisztusnak szájából az apostolok által véve, vagy maguktól az apostoloktól a Szentlélek sugallatából mintegy kézről- kézre adva korunkig eljutottak : az orthodox atyák példáit követve úgy az ó, mint az uj szövetség összes könyveit, minthogy mindkettőnek szerzője maga Isten, nem különben a hitre és erkölcsökre vonatkozó hagyományokat, mint olyanokat, amelyeket Krisztus vagy élő szóval hirdetett, vagy a Szentlélek sugalmazott, s amelyek az egyházban a folytonos utódlás (successio) által megőriztettek, a kegyelet egyforma érzetével és hódolatával elfogadja és tiszteletben tartja.“ És hozzáteszi : „Aki pedig tudva és akarva megveti a hagyományokat, kiközösített legyen.“1) A trienti szent zsinat ezen határozatában foglaltatik azon sarkalatos igazság, melyakath. egyház és a XVI. század vallásují- tóit követő összes felekezetek között áthidalhatatlan űrt képez. Mi hisszük, hogy hitünk forrása nem egyedül a szentírás, hanem vannak hitigazságok, melyeket a szent hagyományból kell merítenünk és amelyeket ép olyan isteni hittel kell fogadnunk és hinnünk, mint a szentírásban foglaltakat. Sőt tovább megyünk, s azt mondjuk, hogy a szent hagyomány nemcsak azon igazságok miatt szükséges, melyek a szent könyvekben nincsenek meg, hanem a szentírásért magáért is, mert a szentiratokban foglalt igazságok megértése hagyomány nélkül teljes lehetetlenség. ') Sacr. oec. conc. Trid. canones et Decreta. Monasterii Guestphallo- rum 1855. p. 28—29.
