Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)
II. Rész. Eredeti dolgozatok
A hagyomány fogalma és felosztása. 209 hívőjére, az egész egyházra vonatkozik, azt mindenki köteles elfogadni és megtartani. Ilyen egyetemes fegyelmi hagyomány p. a negyvennapi böjtre, a husvét, pünkösd és más kiváló ünnepek megtartására vonatkozó ; a részleges hagyomány csak, egy vagy több, de nem minden egyházra vonatkozik s nem mindegyikben, bir kötelező erővel. Ilyen volt pl. az a böjt, melyet szombati napon Rómában tartottak, s melyről sz. Ambrus Így szokott nyilatkozni : „Ha Rómában vagyok, böjtölök szombaton, ha itthon (Milanóban) vagyok, nem böjtölök.“1) Időtartamra nézve vannak örökérvényű és ideiglenes hagyományok ; amazok változhatatlanok, emezeket az egyház törvényhozó hatalma a körülmények kívánalmaihoz képest módosíthatja, sőt teljesen el is törülheti. Az előbbiekhez tartoznak pl. a szentségek alakját (forma) és anyagát (materia) illető hagyományok; örökérvényű hagyomány az is, hogy a szent misénél a bort vizzel kell keverni, stb. Ideiglenes hagyomány volt pl. a keresztség kiszolgáltatásánál a háromszoros bemerítés, vagy a két szin alatt való áldozás. A hagyomány kötelező erejét tekintve, vannak olyanok, melyeket szükségképen meg kell tartania mindenkinek s olyanok, melyek csak tanácsképen adatnak elő s kinek-kinek szabad akaratára van bízva, hogy elfogadja és megtartja-e azokat, vagy nem. Az előbbiekhez sorolandók a dogmatikus és erkölcsi hagyományok mind s nehány fegyelmi ; pl. a husvét s más kiváló ünnepek megülésére vonatkozó parancs. Az utóbbiakhoz tartoznak pl. a keresztvetésnek és a szenteltvíz használatának üdvösséges, hasznos voltára vonatkozó ősrégi egyházi hagyományok. Hátra van, hogy teljes meghatározását adjuk a dogmatikus hagyománynak, minthogy e körül forog értekezésünk. Hitbeli, dogmatikus hagyomány alatt értjük a hitre vonatkozó tanok összességét, melyeket az apostolok magának Krisztusnak ajkairól hallottak, vagy a Szentlélek sugallatából kaptak, melyeket ők irás nélkül, élő szóval adtak át utódaiknak s amelyeket az egyház csalatkozhatatlan tanító-hivatala a mai napig sértetlenül megőrizett s hitelesen értelmezve ad elénk. ‘) Sz. Ágoston: ad Januarium ep. 118. Munkálatok. A dogmatikus hagyomány. 14
