Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)
II. Rész. Eredeti dolgozatok
A hagyomány fogalma és felosztása. 207 hozzánk. Apostoli az a hagyomány, melynek szerzői az apostolok, s mely az előbbivel egyforma úton jutott el korunkig. Egyházinak pedig azt a hagyományt nevezzük, amelynek tárgyát oly intézmények képezik, melyeket az egyház az apostolok halála után létesített. Az isteni hagyományt két alosztályra szokták osztani : szorosan vett isteni, uri (dominica) és szorosan vett apostoli hagyományra. A szorosan vett isteni hagyomány tárgyát a Szentlélek Isten kinyilatkoztatásából az apostolok hirdették először. Ezt a felosztást a trienti szent zsinat is világosan jelzi, midőn a nem Írott hagyományokról állítja, hogy azok „magának Krisztusnak szájából az apostolok által véve, vagy maguktól az apostoloktól a Szentlélek sugallatából mintegy kézről-kézre átadva korunkig eljutottak.“1) Mindkettőnek szerzője maga Isten s igy teljesen egyenlő te- kintélylyel bírnak ; csakis első hirdetőjüket tekintve választatnak szét s különböztettetnek meg. Az apostoli hagyományokat is két alfajra oszthatjuk : isteni-apostoli (divino-apos- tolica) és egyszerűen apostoli (simpliciter apostolica) hagyományra. Az isteni-apostoli hagyomány tárgyát azon igazságok képezik, melyeket az apostolok, mint Isten igéjének hirdetői s az egyházi tanítóhivatal csalatkozhatatlansággal felruházott főnökei Isten nevében, az ő tekintélyére támaszkodva hirdettek. Ezekről mondja szt. Pál: „nem én parancsolom, hanem az Ur.“2) Egyszerűen apostolinak azon hagyományt nevezzük, melynek tárgyát az apostolok mint ilyenek, t. i. mint az egyháznak Istentől rendelt s joghatósággal felruházott kormányzói saját tekintélyükre támaszkodva, saját nevökben hirdettek. Ilyenek : a negyvennapi böjt, szombat helyett a vasárnap megünneplése, stb. Ezekről mondja sz. Pál apostol : „Én mondom, nem az Ur.“3) Meg kell azonban jegyeznünk, hogy az egyházatyáknál nem találjuk meg pontosan ezen terminusokat. Ők az apostoli és egyházi hagyományokat is istenieknek nevezik olykor, mert ezeket is isteni tekintélyüek gyanánt fogadták s mert jól tudták, hogy nem keletkeztek a Szentlélek oltalma nélkül ; h Sess. IV. 3) I. Korinth. 7. 10. y) I. Korint. 7. 12.
