Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)

II. Rész. Eredeti dolgozatok

A remete. 191

lakocskát s a benne lakó két nőt a törvénynevében követésre szólították fel. Ők szabadkoztak, de mitsem használt ; esedeztek, hogy legalább a nyilvános meghurczolástól kíméljék meg ; — nem ért semmit. Fedezet alatt kellett végig menniök Szök- tetőn a biró házáig, aki kocsit rendelt tovább szállításukra. Szeréna gyászos sorsa méltán kelté fel a falu részvétét és annál váratlanabbul történt, minthogy Szöktetőn tartózkodása óta becsületes nőszemélynek ismerték, akiről az irigység sem mondhatott rosszat.

Pár óra múlva a megyeháznál voltak. Itt más fajtájú vitézek vették át a foglyokat. Szeréna ezeknek is könyörgött, hogy azonnal vezessék az elnök elé, de a száraz lelkű hajdúk nem tágítottak. Végre is betuszkolták őket egy tágas terembe, ahol a naplopók, diplomás gazemberek, keztyüs urak és rongyokban fetrengő söpredék, -— szóval Belzebub napszámosai valának összehalmozva. Leírhatatlan zsivaj fogadta a belépőket ; körülvették őket, mint a szemtelen legyek áldozatukat s különösen Szerénát, kinek szépsége mindenütt hódított, aljas megjegyzéseikkel ostromolták. Borcsa védte őt a zsiványok támadásától, mig ő maga is megadván magát a sorsnak, büszke tekintetével sokat visszatartott.

Aki egyszer a törvény kezébe kerül, legyen az gyilkos vagy ármány áldozata, — egy sorsban részesül. A törvényembere nem nézi : ki vagy, miért czipeltek elébe ? Ő végig- hurczol az igazságszolgáltatás minden gradusán — irgalom nélkül. Csak igy élhet meg az a sok úri ember, ki arra van rendelve, hogy a társadalmat tisztogassa a szennytől. A lassú gépnek minden munkása megkívánja a maga részét s igy egy helyett tizen nyúzzák meg a szegény vádlottat.

Szeréna több órát töltött a börtönben. — Éles fájdalom dúlta keblét; Aladár jutott eszébe. Nem értesítheti kedvesét nyomorult helyzetéről ; talán őt is hasonló sors fenyegeti ? Oh az a boldog óra, melytől csak egy lépés választá el, eltűnt, elrepült ! El, mint a délibáb s kitudja mikor jön vissza ?

Szerencsére Borcsa vigasztalta úrnőjét, különben szíve megrepedt volna.