Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)
II. Rész. Eredeti dolgozatok
ták a helységet, minthogy az első Rigó szorgalmatosán forgolódik vala az evangélium körül, miért is Rigóvárt és a. kutyabőrt nyerte. Közbevetőleg meg kell jegyeznünk, hogy Rigó vár tulajdonképen nem vala vár, de még város, sőt mi több falu sem. Festői hegyoldalon épült úri telepet neveztek igy, amelynek falain mély vágásokat ejtett a fölötte elvonult idők csatája s kerítésén réseket ütött a szükség. A hátteret gazdasági épületek s néhány jobbágytelek egészíté ki, mig a hegyoldal tövében Rigóváralja terült el rézkasos egyházával. Egyik nap reggeli óráiban heves sétát végzett Rigó Mátyás a gyepes udvaron, miközben hadonázott karjaival, nevetett, meg-megállott s nézte a levegőt ; szóval oly figurákat és mimikát csinált, amelyek nemcsak mulattatják a szemlélőt, hanem bizonyítják azt is, hogy az illető merész tervet forral agyában. Annyit mindenki tudott róla, hogy határozott szándéka volt visszaszerezni a Rigók tekintélyét és vagyoni minémű- ségét, amely két tényező nagy befolyást biztosított őseinek az intéző körökbe mig neki meg kellett elégednie, ha pipái, kos- bőrzacskói és kutyái más hasonszőrű emberekével versenyezhettek. Amint hatalmas dobbantással véget vetett sétájának, legott nejét kérésé föl, a szelíd lelkű Annikót, ki nappali szobájában épen Aladárkájával enyelgett s oktatta az okos kis fiút az imádságban. Annikó a belépő üdvözletét nyájas mosolylyal s hitvesi csókkal viszonozta. Aladárka pedig, amint átesett a tisztelet- adás formalitásain, kiszaladt s ügetni kezdett a vén Bodrin. Ez a gyermek úgy idegenkedett atyjától ! De lássuk, mi történt a teremben. — Asszonyom, kezdé Rigó úr a terem sötétebb oldalán foglalva állást, nagyszerű tervem, melyről ön előtt még nem nyilatkoztam, közel van a teljesüléshez. — Szerencsét hozzá kedves férjem ! Kiváncsivá teszesz ! — Tegnap Nyakassy tiszteletes úrral épen e dologról beszéltünk, midőn e levelet kaptam berlini rokonomtól. Mondhatom ez jó fogás! Annikó, habár megszokta a tiszteletestől kevés jót várni, 180 M unkái átok.
