Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)
II. Rész. Eredeti dolgozatok
174 M unkálato k. Zárva tartá mindenütt, Csak ha rejté kis magánya, Ott nyitá fel hő imára, Mert ilyenkor gyűlt hevült. Nézzétek a patak mentén Zsenge pázsit liljomát, Ott látjátok szirmain a Hajnal áldó harmatát : így ez ifjú zsenge lelkét, Szünet nélkül üntüzgették Malaszt' harmatcseppjei : Nézzétek csak áldozását! A kegyelmek kútforrását Magához ö hogy veszi ! Nézzétek a rózsa szirmán Mennyi élet, tűz lebeg, Hogy nyugodtan virulhasson, Megvédik a tövisek: Ilyen volt e kedves angyal. Hőn szerette, áhítattal Szűz anyját s jó Istenét, S hogy szerelme meg ne fogyjon, Szenvedéssel gyötré folyton Úgy is bajos életét. Nézzétek a gyöngyvirágot, Milyen bájos tünemény! Ez a gyöngéd ártatlanság Hogy’ rejtőzik fél szegény ! Ily szerényen rejtegette Alajosnak szűzi lelke Az erénynek gyöngyeit, S bárha gyermek, bárha herczeg, Űzve űzi szerzetesnek Már az első, zsenge hit. — S tudjátok a kis virágot Mi neveli ennyire? Anyaföldnek a jósága, Éltető nap melege : Jó anyának jámborságán Szerető, hű gonddzásán Nőtt az ifjak angyala Mig reá a mennyvilága, Verőfénye, kegysugára Szünet nélkül árada. . .
