Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)
II. Rész. Eredeti dolgozatok
173 Költemények. Magányos szirtfokon, folyónak partjánál Fohászra serkentő ragyogó templom áll, Dicsfény lövel rája; Keresztes, szép tornya magasba siet fel, -Mint égi Urával kiengesztelt kebel Hàl'ado imája. Balzsamos gyógyforrás l'akadoz alatta, Ott tolong gyógyultak ujjongó csapata, Szemükben köny ragyog; Nem messze tündöklik a kegyes Szűz képe; Ót áldják, hirdetik dalolva, dicsérve A késő századok ! SZT. ALAJOSNAK TISZTASÁGA. Á lint az erdő méla csendjén Rejtve nyíló ibolya, Mint a rétnek üde, tiszta, Harmatos szép liljoma ; Mint tövis közt gyönge rózsa, Mint a kis völgy lágy ölén a Szende, bájos gyöngyvirág: Úgy virult szép égi lényben Alajosnak kebelében Az angyali tisztaság. Ezt az angyal-tisztaságot Kérditek tán, hol vévé? Léha korban gyönge ifjú Hogy’ jut annyi szent fölé? Ti, kik ezt a rossz világot Elfeledni nem tudjátok S Alajost nem értitek : Jertek hozzá iskolába, S a legbölcsebb tudományra Megtanít ő titeket, Nézzétek az ibolyácskát, Kis, magányos rejtekén, Hogyan őrzi kelyhe titkát, Milyen félénk, mily szerény! Ilyen volt e gyermek élte, így vigyázott kis szivére :
