Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)
II. Rész. Eredeti dolgozatok
172 172 Munkálatok. íme, hol a folyó összeér a szirtiéi, A hideg göröngyre borulva ott térdel Angyal arczú lányka; Picziny kis kezeit összetéve szépen, Mennyei varász rezg harmatos szemében, Imát rebeg ajka. Oly kedves, ájtatos, mint égből jött angyal Orczái fénylenek, kimondhatlan vágygyal Tekint a szirtre fel ; Mintha itt sem lenne, mintha égbe szállna, Mintha meglepné őt túlvilágnak álma Ragyogó képivel. Néz, néz a kőszirtre merően sokáig; — Tündöklő diszfényben előtte sugárzik Egy tündérszép asszony; Szűz tiszta két szeme jósággal van tele, Mintha azért volna, hogy a földre vele Kegyelmet áraszszon. Hófehér ruhája liliomból szőve, — Illatos ibolya, gyönyörű kék öve; Oly szelíd, ártatlan! A gyermekre tekint biztatva, gyengéden, Mintha csak mondaná: ne féljen, ne féljen, Szólítsa meg bátran. — Es a kis leányka nem állhat ellene, Pedig azt sem tudja, szólni mit kellene, Kérdnie mit lehet : „Oh hatalmas Asszony, én téged szeretlek, Mig éltem tart soha, soha nem feledlek; Oh mondd mi a neved ? !“ Az Asszony orczáin szűz mosoly árad el; Ajkai megnyílnak; oly tiszta zengéásel Nem szólhat senki más; Bámulva hallgatja a leányka Őt lenn: „Mocsok nincs rajtam, én vagyok a szeplőtlen Tiszta fogantatás !“ Gyorsabb a madárnál a kelő hír szárnya; A széles világot hirtelen hejárja Az égi jelenet; S mit annyi millió keresztény hő szive Századok folyásán buzgó vágygyal hive, Isten igéje' lett.
