Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)

II. Rész. Eredeti dolgozatok

Költemények. ] 71

Áhítatnak szárnyán mennybe száll a képzet,

Ott az Isten jobbján, ott talál meg téged;

Körötted fény, fönség, dicssugarak lengnek ;

Szeplőtelen szent Szűz 1 gyöngye vagy a mennynek. —

Te vagy a megváltó, második jobb Éva,

Istenünknek anyja, mennynek királynéja,

Kit jegyesül választ a Szentlélek Isten :

Nagyhatalmú szent Szűz 1 nálad dicsőbb nincsen. —

Mi az ember lelkét, ideál vagy eszme,

Felragadni képes legmagasb egekbe,

Gondolat, mely Isten titkaiba mélyed :

Szeplőtelen szent Szűz 1 nem, nem ér el téged.

Te vagy a megjósolt szép szeretet anyja,

Tisztaságnak tükre, hófehér galambja ;

Magad vagy a szépség, ámulatra keltő :

Csodálatos szent Szűz 1 nincs te benned szeplő. —

Nincs te benned szeplő-, — foganásod tiszta 1 . . .

Képzeletem itt már remegőn hull vissza :

Amit benned ég s föld örökké dicsérnek,

Szeplőtelen szent Szűz! hogyan zengjem én meg?

Leteszem a lantot, gyönge kéz ne verje,

Hagyja azt, amit csak sejtni tud az elme ;

Földi szem a napba pillanatra lát csak :

Kimondhatlan szent Szűz ! szívem mélyén áldlak.

A „SZEPLŐTLEN FOGANTATÁS“.

Hmllámos folyónak kanyargó partjánál Idövef küzhödő, százados szikla áll Rémesen, ijesztőn; —

Mely egykor sértetlen, romlástól ment vala, Tátongó résekkel borított szirtfala Enyészet képe lön.

Viruló növényzet nem diszlik körötte,

Csak árva vadvirág, — természet szülötte; — Oly komor, elhagyott:

Ám rontsa zivatar, csapkodja a hullám,

Soha el nem pusztul, ámulnak vén falán A késő századok.