Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)
II. Rész. Eredeti dolgozatok
ÉBRESZTŐ. Ütött az óra! fölharsant az ének, Lelkem magasztos fényben ünnepel, Elmúlt idők emléke kél szivemben, Lelkemmel messze, .... messze szállók el. Félszázad évnek fényes gyó'zedelmén Vágyó képzelmem átsurran velem. Látok babért, mit durva rög nem adbat, Mit föl nem érhet gyáva képzelem. Félszázad évnek fényes győzedelme Alkotja lelkünk újabb ünnepét, Egünkön ime! most is győzelemnek Tündöklő fénye árad szerteszét! Szivünk szerelme „Istenért“ dobog fel, Ajkunk imát a szent „Honért“ rebeg, Győzelmünk égi, tündöklő varázsát E drága két szó fénye adja meg. Kibontva leng a győzedelmi zászló, Reá a hajnal hinti bíborát. Áldás reá, ki híven küzd a czélért, Hadd csúszsza gyáva hitvány föld porát! Föl! harczra hát! velünk az ég kegyelme! A porba omlik ádáz ellenünk, Ne féljetek a küzdelem hevében, Az úr hatalma harczol majd velünk! Föl! tettre int a hajnal tiszta fénye, Amely egünkön újra felvirul, Keblünkbe édes, biztató remények Harmatját hintve drága zálogul. Letűnt az éj! ... az ébredő tavasznak Feslő virága új időt jelez, Föl! tettre hát! mert gydzedelmet ülni A férfi jellem nagy próbája lesz. 11
