Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)

I. Rész. Fordítás

Az államhatalom előmozdító tevékenysége közgazdasági téren. JQ9

állami segélylyel akarta termelő szövetségeit megalapítani s ezek által nyerni uralkodó befolyást az összes őstermelésre. De hát száz millió tallér a mi államainknak az ő óriási költségvetésük mellett csekélység. Ha mint termelők akarnának föllépni, mily könnyen készíthetnének mindig nagyobbodó körben rideg sírt a magániparnak !

Persze a mi államszoczialistáink nem kevesebbet akarnak, minthogy az ipar és üzlet állami egyedárúvá tétessék s igy a szoczialismus győzelemre jusson. Ki akarják, úgymond leghíresebb képviselőjük, Bismark hg., a szoczializmus „jogosult magvát“ ártalmas takarójából fejteni, hogy igy a szoczializ- must jogos színezetétől megfoszszák s bizonyos tekintetben Góliáth fejét üssék le a saját kardjával. Ámde a puszta jó szándék nem elég. Azt kérdjük, hol hát a határkő, ameddig az állam ipari vállalataiban előnyomuljon és melyek azon terek, amelyekre szorítkozzék ? Ez esetben nincs többé biztos határmesgyénk, amelyre a Herkulesoszlopot felállítani és jelezni lehetne : Eddig s ne tovább ! Minden az időszerinti államférfiak tetszésétől függ. Sőt az egyszer megkezdett állami termelés természetszerűen mindig tovább nyomulna elő. Alig hihető, hogy az állam valamikor felhagyjon bizonyos iparágakkal, amelyeken eredményt ért el. Ahol az állam lábát egyszer megvetette, a tapasztalás tanúsága szerint onnét többé ki nem szorítható. Alkalom és hajlam a kormányokat mindig többre unszolnák s ugyan mi akadályozná a szoczialistákat abban, hogy ha már egyszer kormányra jutottak, terveiket teljesen ki ne vigyék ?

Nem szabad kicsinyelnünk a hátrányokat, amelyek az állam közetlen iparűzéséből a közgazdaságra szükségkép háramlanának. Ha az iparra az állam befolyása a mérvadó, akkor az államiparnak szükségkép széles méreteket kell nyernie s ez esetben attól lehet tartani, hogy az ipar, mint mindaz, ami közetlenül az államnak van alárendelve, merev sablonba szorul s fejlődésében megbénul. Állami tisztviselő, aki mint gyári igazgató működnék, ép úgy nem törné fejét új műszaki felfedezéseken, mint alárendeltjei, a szintén államfizette tisztviselők. Hiányoznék saját érdekük ösztökéje, amely a magán- vállalkozókat mindig újabb felfedezésekre és újításokra ősz-