Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)

I. Rész. Fordítás

110

Az államhatalom feladata és jogköre

tönzi. Egyeseknek sokszor egész létezésük iparuk vagy gyáruk virágzásától függ ; innét a folytonos munkálkodás azok virágzása érdekében. A fizetett tisztviselő, akinek csekély vagy épen semmi előnyére sincs a gyár stb. felvirágzása, akinek léte épen nem függ attól, egészen más helyzetben van.

De megengedve, hogy az államfizette gyári tisztviselők tesznek is új felfedezéseket, mily nagy nehézségekbe ütköznek majdan azoknak bevitele az állami gyárakba! Mennyi folyamodáson, tanácskozáson és számításon kellene átesniük ! Ezernyi szírt van itt, amelyeken a legbecsesebb újítás vagy találmány is tönkremehet. Gondoljunk csak a költségekre ! Az államszoczialisták terve szerint az államnak a javak termelésében nem a kereset kedvéért kell részt vennie, hanem azért, hogy a munkások helyzetét a munkabér felemelése, a munkaidő csökkentése, a gyártelepnek egészséges berendezése stb. által javítsa. így aztán a tiszta nyereség a legkedvezőbb esetben is csak igen csekély lehet. S ki veheti már most rossz néven az állami tisztviselőktől, hogy az újítások vagy a találmányok létesítése körül épen nem buzgólkodnak ?

Az ember nem is hinné, mily károsan hat a nép jellemére és tetterejére, ha minden lehető feladat illetéktelenül az államhatalomra ruháztatik. Németország népe már is nagyon önállótlan, mert megszokta, hogy minden szükség- és veszélyben a „Vater Staat“-tól várja boldogulását. A haladópárti gyári munkás- és művelődési egyletektől hangoztatott „önsegélyezés“ ellen való harczban annyira bizalmatlanokká lettünk ezen önsegítség iránt, hogy majdnem semmit sem várunk már többé tőle, sőt minden a nép köréből kiinduló kezdeményezést Hirsch-Duncker-féle utópiának tartunk. S mégis az egyéni érvényesülésnek kell elsőnek maradnia a közgazdasági téren is s az állam beavatkozásának csak pótlásra és segítésre szorítkoznia. Ezen rend megfordítása a szoczializmus. Egyébiránt próbálják csak meg. Hál’ Istennek népünkben több élet- és tetterő szunnyad még, mint a mennyit az államszoczialisták velünk elhitetni akarnak.

Stöcker valamelyik követője ezen nyilatkozatunkért talán arról fog vádolni, hogy mi pereputtyostúl a mancheszterizmus táborába mentünk át. Ámde minden elfogulatlanul gondolkodó,