Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)
I. Rész. Fordítás
embernek ; és ezen érdekekhez tartozik a becsület, szabadság és önállóság. Ha már most az egyed többre becsüli a halált a becstelen rabszolgaságnál, megszünik-e a saját jóléte után törekedni? Vagy nem épen boldogságának szeretetéből választja-e inkább a halált, mert hisz az a rabszolgaság mellett kisebb rossznak tűnik fel előtte ? így van ez egész népekkel is. A karthagóiak tisztességesebbnek tartották elveszni városukkal együtt, mint nyakukat a római iga alá hajtani. V. FEJEZET. Az államhatalom előmozdító tevékenysége közgazdasági téren. Az általános alapelvek után vizsgáljuk már most ama különböző tereket, amelyeken az államhatalom a nép közjavát előmozdítani tartozik. A társadalom első s legszükségesebb alapja és az oktatás s műveltség előfeltétele a testi szükségleteink kielégítésére meg- kivántató mindenféle javaknak elegendő mennyisége. Ha valahol, bizonyára e téren kell az államhatalomnak elősegítőleg befolynia. Azért az angyali tanító is az uralkodók első kötelességei közé számítja az anyagi javaknak tetemes mennyiségéről való gondoskodást.1) 1. Azonban felmerül a nehéz kérdés : Mikép gondoskodjék az állam erről ? Vájjon közetlenül maga is részt vegyen-e az anyagi javak termelésében, vagy pedig csupán közvetve mozdítsa azt elő ? A szocziáldemokraták tudvalevőleg az elsőt akarják, sőt kizárólag az államnak, illetőleg az államhatalomnak akarják kötelességévé tenni az anyagi javak összes előállítását és szétosztását. Az állam- és a kathedrai szocziálisták természetesen. nem mennek ily messzire ; de a termények előállításában ők is nagy szerepet akarnak juttatni az államnak ; és pedig nemcsak ama tereken, melyeken a magán- tevékenység nem volna elegendő, hanem egyebeken is. Sőt azt akarják, hogy az állam az ő versenyével a termelők egy részét leverje, hogy így az árúk értékére, a munkadíjak s a munkaidő meghatározására mérvadó befolyást szerezzen. Né- *) Az államhatalom előmozdító tevékenysége közgazdasági téren. 107 *) De Régim. Prine. I. c. 15. et c. II. 3.
