Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)
I. Rész. Fordítás
Az államhatalom előmozdító tevékenysége. 105 vagy épen szellemi előnyök nem pótolhatják. Van-e nemesen érző ember, aki nem örömest áldozná fel összes javait, sőt életét is a szabadságért ? Különben ne tartsunk tőle, hogy az alattvalók boldogsága csak álom marad, ha az állam a jelzett korlátokon belül marad. A boldogság után való vágy az emberben átlag elég erős arra indítani őt, hogy a lehetővé tett, s mintegy neki nyújtott szerencsét mindkét kezével megragadja. 5. Midőn az állami felsőbbség czéljául a nép általános jólétét jelöljük meg, ezen szócskát „általános“ nem szabad figyelmen kívül hagynunk. Az államhatalomnak nem az a feladata, hogy közetlenül s egyenesen az egyes polgárok jólétéről gondoskodjék, úgyszólván minden egyest megvendégeljen. Ő csak az általános jólétet, az összesség jólétét veszi czélba, és az egyesére csak annyiban van tekintettel, amennyiben általános érdekű.1) „Az egyesnek javai, jóléte, képzettsége, erkölcsössége — jegyzi meg Stahl — egyáltalában nem czélja az államnak ; mert ezek épen az egyesek életfeladatát képezik .. . Az állam az embereknek e javaknak (jólét, képzettség stb.) csak lehetőségét adja meg, eszközeit szolgáltatja, — azaz ótalmat és támogatást nyújt — nem pedig magukat e javakat, és csak annyiban törekszik utánuk, amennyiben az egészre vonatkoznak, a közösség vonásával bírnak, és az egyes embernek közvetett támogatása az említett javak után való törekvésében, részéről ismét csak a közállapotnak tökélyetesítése“.* 2) Félreértések elkerülése végett megjegyezzük még, hogy a közjót (benum commune) nem szabad úgy felfognunk, mint valami elvontat, a hegyeken túl, fent a felhőkben létezőt. Konkrét értelemben az általános jólétet valamennyi egyednek és családnak jóléte teszi az államban. Minél több család boldog valóban az'államban, annál jobb lábon áll az állam jóléte. A nép tömegének erős kormány alatt való összefoglalása a családok boldogságának mindenesetre szükséges eleme, vagyis inkább szükséges feltétele, de az államhatalom tekintélye és tevékenysége csakis a családok általános boldogü V. ö. Suarez, De Legib. 1. III. c. 11. n. 7. 2) Staatslehre (II. k.) 2. r. 144. 1.
