Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)

I. Rész. Fordítás

104

■■■■ " T*™.................T.....................................................' ' • ' ' ■

Az államhatalom feladata és jogköre.

testhez, amely a legkülönbözőbb tagokat szép, egységes egészszé köti össze. Ellenben az oly állam, amely tisztviselő seregével mindent átkarol, a családban és községben minden önálló életet megsemmisít, és az egész népet egy fajta egye- dek tömegévé teszi, nyájjal vagy óriási puhánynyai hasonlítható össze, amelynek egyöntetű, kocsonyanemű tömege minden erőt és szépséget nélkülöz.

Csak a mondottakat ismételjük más alakban midőn hozzá- teszszük, hogy az államhatalom kötelessége azon föltételekről gondoskodni, amelyekre az egyedek, családok s egyéb társadalmi csoportok az államban szabad öntevékenység s fejlődés czéljából szorulnak. A kifejezés Ahrenstől származik. Alapjában nem mond egyebet, minthogy az államhatalom nem önczél, hanem inkább azért van, hogy az alattvalóknak különböző életkörükben a szabad fejlődést és jólétet erejéhez képest lehetővé tegye. Egészen helyesen jegyzi meg Ahrens : „A föltétel és az okság közt való fontos különbségnek megtartása mellett az állam előmozdító feladatát úgy kell megmeghatározni, hogy az államnak, amely maga nem teremtő, okozó, hanem szabályozó rend, semmi téren sem szabad magát az őserők-, és törvényekbe beleártani, sem mint egyedül cselekvőnek, sem mint tényleg résztvevő szereplőnek fellépnie. Az állam sem nem pap, sem nem tanító, sem nem tudós vagy művész és a népgazdasági téren sem nem őstermelő, sem nem iparos vagy kereskedő“.1) Hasonlóképen nyilatkozik Bluntschli: „Az állam gondja és gondozása és innen származó befolyása túl terjed a jogi téren, de lénylegileg nem kényszerítő alakban, hanem fontos és szélesen elterjedt életczélok támogatásában és előmozdításában, ha ezen életczélok eszközei nem elégségesek és az állam hatalmas segítségére szorulnak“.2) Csak az kár, hogy úgy Bluntschli, mint Ahrens is a gyakorlati alkalmazásban elveiket oly könnyen szegre akasztják.

Az állam tehát ne kényszerítse alattvalóit a boldogságra. Ki-ki saját szerencséjének kovácsa. Az ember legfőbb java csak a szabadság marad, amelynek elvesztését egyes anyagi *)

*) Naturrecht. II. k. 294. 1.

s) Die Lehre vom modernen Staat. 1. k. 368. 1.