Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)

I. Rész. Fordítás

94

Ax államhatalom feladata és jogköre.

ban az államhatalom kötelessége . az erkölcsi törvények ellen való minden nagyobb kihágásnak elejét venni. A történelem is tanítja, hogy a jól rendezett államokban ős időktől fogva büntetéssel sújtották a nyilvános kicsapongást és iszákossá- got, a könnyelmű nyilvános játékot (a játékbarlangokban), a házasságtörést, a vérfertőzést és hasonló bűnöket, amelyek a népéletet megrontják. Mit szóljunk már most az oly kormányokról, ametyek közvetett adók czéljából az iszákosságot előmozdítják, vagy épen politikai előnyöket kapcsolnak a korcsmák és vendéglők felállításához !

Természetesen nem elégséges, hogy az államhatalom csak a folyvást nyilvánosság elé kerülő bűnöket sújtsa, hanem kötelességének tartsa egyszersmind azoknak forrásait és fészkeit is megsemmisíteni. Nem szabad tehát keresztbe font karokkal néznie, hogy gyakorlati térre lépjünk, miként gúnyolják tervszerűen vallástalan s erkölcstelen szinielőadásokkal a vallást és az erkölcsi illemet, miként vetnek hálót és ásnak korai sírt az ártatlanságnak. Ép oly kevéssé szabad tűrnie a fajtalanságot ápoló bordélyházak elterjedését. A sajtóval szemben sem szabad tétlennek lennie. A sajtószabadságot sohasem lehet úgy érteni, mintha azzal a vallás és erkölcsösség alá- ásására szabad volna visszaélni. A bűnnek nincs létjoga. Az államhatalomnak tehát szigorú kötelessége lehetőleg büntetni a szemtelenséget, amelyet manap orczátlan tárczákkal, hirdetésekkel alávaló piszok-regényekkel, minők Sue- és Zoláéi, trágár dalokkal és rajzókkal űznek, amelyek nagyon is korán nem egy ártatlan szívet mételyeznek meg. Plátó azt követelte, hogy a klasszikusok ama helyeit, amelyek az istenekben való hitet és a jó erkölcsöket sértik, az ifjúsággal ne ismertessék. A jó Plátó ! Mit mondana ma, ha sírjából feltámadna és „szépirodalmunkban“ körültekintene vagy városaink színházait meglátogatná; ha látná, miként iszik már az éretlen itjuság nagy kortyokkal az érzéki örömök neki nyújtott poharából. Pogánytól ered ez a mondás : maxima debetur puero reverentia. S mi a kereszténységben odáig jutottunk, hogy a pogányok szemérmességét, mint együgyüségét nevetjük s gúnyoljuk.

Az erkölcstelen sajtóról mondottak állanak a szemérmet-