Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)

I. Rész. Fordítás

94 Ax államhatalom feladata és jogköre. ban az államhatalom kötelessége . az erkölcsi törvények ellen való minden nagyobb kihágásnak elejét venni. A történelem is tanítja, hogy a jól rendezett államokban ős időktől fogva büntetéssel sújtották a nyilvános kicsapongást és iszákossá- got, a könnyelmű nyilvános játékot (a játékbarlangokban), a házasságtörést, a vérfertőzést és hasonló bűnöket, amelyek a népéletet megrontják. Mit szóljunk már most az oly kormányok­ról, ametyek közvetett adók czéljából az iszákosságot előmoz­dítják, vagy épen politikai előnyöket kapcsolnak a korcsmák és vendéglők felállításához ! Természetesen nem elégséges, hogy az államhatalom csak a folyvást nyilvánosság elé kerülő bűnöket sújtsa, hanem kötelességének tartsa egyszersmind azoknak forrásait és fész­keit is megsemmisíteni. Nem szabad tehát keresztbe font karok­kal néznie, hogy gyakorlati térre lépjünk, miként gúnyolják tervszerűen vallástalan s erkölcstelen szinielőadásokkal a val­lást és az erkölcsi illemet, miként vetnek hálót és ásnak korai sírt az ártatlanságnak. Ép oly kevéssé szabad tűrnie a faj­talanságot ápoló bordélyházak elterjedését. A sajtóval szem­ben sem szabad tétlennek lennie. A sajtószabadságot sohasem lehet úgy érteni, mintha azzal a vallás és erkölcsösség alá- ásására szabad volna visszaélni. A bűnnek nincs létjoga. Az államhatalomnak tehát szigorú kötelessége lehetőleg büntetni a szemtelenséget, amelyet manap orczátlan tárczákkal, hir­detésekkel alávaló piszok-regényekkel, minők Sue- és Zoláéi, trágár dalokkal és rajzókkal űznek, amelyek nagyon is korán nem egy ártatlan szívet mételyeznek meg. Plátó azt követelte, hogy a klasszikusok ama helyeit, amelyek az istenekben való hitet és a jó erkölcsöket sértik, az ifjúsággal ne ismer­tessék. A jó Plátó ! Mit mondana ma, ha sírjából feltámadna és „szépirodalmunkban“ körültekintene vagy városaink szín­házait meglátogatná; ha látná, miként iszik már az éretlen itjuság nagy kortyokkal az érzéki örömök neki nyújtott poha­rából. Pogánytól ered ez a mondás : maxima debetur puero reverentia. S mi a kereszténységben odáig jutottunk, hogy a pogányok szemérmességét, mint együgyüségét nevetjük s gúnyoljuk. Az erkölcstelen sajtóról mondottak állanak a szemérmet-

Next

/
Thumbnails
Contents