Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)

I. Rész. Fordítás

Az államhatalom . önfentartó kötelessége. 93

B) A közerkölcsiség védelme.

Az erkölcsösség nem kevésbé nélkülözhetetlen feltétele az államnak, mint a vallás ; és azért az államhatalomnak tehetsége szerint meg kell óvnia a nyilvános megsértéstől és támadástól. Már Plátó és Arisztotelész részletesen s meggyőzően kimutatták, hogy a társadalom földi boldogsága és jóléte az erkölcsi erények gyakorlása nélkül lehetetlen. Romlott nép, mely az erényt nem becsüli és nyilván a bűnökben lel gyönyört, korhadó, erejét vesztett virágtalan fához hasonlít. Úgy van az az állammal, mint az egyeddel. Mit ér az igazságtalan, oktalan, gyáva és mértékletlen ember, ha még oly gazdag is, és a természet a legszebb adományokkal áldotta is meg? Aljas szenvedélyek s vak ösztönök rabszolgája és játéklabdája az ilyen ; eszét csak arra használja, hogy az állatnál is állatiasabb legyen, s aki őt hitványságának és aljasságának tudatára ébreszti, az csak megjutalmazza őt. Nem különben áll a dolog az állammal, amely az egyeden épül s ugyancsak erkölcsi személy és épen ezen utóbbi tulajdonságánál fogva inkább szorul az erényre, mint az egyén. Az egyes embert fizikai kapcsok tartják össze és a boldogság után való törekvésre ösztöne hajtja : az államot ellenben csak erkölcsi kötelékek egyesítik s vezetésre s engedelmességre van szüksége, hogy czélját elérje. Bizony joggal követelte már a Stagirita a négy alaperényt az igazságosságot, okosságot, bátorságot és mértékletességet, az egészséges népéletnek eme alaposzlopait, mint az állam boldogságának főkellékeit. S mire tanít a népek történelme ? Arra, hogy csak addig valának boldogok, amig az erényt becsülték és gyakorolták. Mig Hellas és Róma az erényt nagyra becsülte és gyakorolta, hatalmas és boldog vala ; mikor az elpuhultság s bújaság fertőjébe sülyedt, a gazdagság külső fénye és a klasszikái képzés máza meg nem akadályozhatta elpusztulásukat.

Az erkölcsösségnek az állam által nyújtott védelme a nyilvános sértések távol tartására szorítkozik. Csak ezek károsítják meg s veszélyeztetik közetlenül az összességet. Az erkölcsi törvénynek minden egyes magán áthágását az állam sem volna képes megakadályozni. Ezen korlátokon belül azon-