Munkálatok - 54. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1891)

I. Rész. Fordítások

Kevélység és alázatosság. 07

Halljuk a nagy egyháztanítókat, névleg Ágostont, Ambrust és a világlátott Cassiodort, mint dicsőítik az alázatosságot. Szerintük az alázatosság első foka azon lépcsőnek, mely égbe vezet; ez megtöri azt, kit sem ész, sem erény nem képes legyőzni. Ami fönséges, fölkelti csodálkozásunkat, pedig az alázatosság az első lépcső, melyen a fönségesig emelkedünk. Égi hazánk magaslaton fekszik, a feléje vezető ut az önmegalázódás. Ha tehát valaki oda akar érni, mit fél az úttól, mely a mélységből vezet feléje ?

A szegénységben aránylag könnyű alázatosnak lenni ; de nagy és nehezen gyakorolható erény az alázatosság megőrzése a megtiszteltetések özönében. Még több egyháztanító véleményét hozhatnók föl, de elégedjünk meg az idézett helyivel. A nyugat népei fölfogva e tanok jelentőségét, iparkodtak azok szerint élni és így történt, hogy még a fejedelmek s az országok nagyjai is megalázódtak, kevélységük és gőgjük féket’ ismert és a hívők, akár magasrangúak, akár alacsony sorsúak voltak, a seregek Ura előtt alázatteljesen meghajoltak.

Az önkéntes megalázódás legbiztosabb út az alázatosságra, mint azt szent Bernárd is mondja. Alázd meg magad, ha alázatos akarsz lenni. Ezen intés követésre talált és a középkor számtalan példát mutat fel, mily komolyan vették az akkor élő emberek az alázatosságot. Királyok tették le koronájokat, hadvezérek marsallbotjaikat, lovagok kardjaikat, a herczegnők drágakövekkel díszített köpenyegöket apácza- öltönynyel váltották fel, önként szegényekké lettek, mezítláb zarándokoltak a puszta forró homokján, zárdafalak mögé rejteztek, ismeretlenül éltek mint jövevények jószivű emberek adományából; megbánták gőgös magaviseletüket és világias szellemük hullámzását, mely elfeledteté velők vég- czéljukat és önkéntes penitencziát szabtak magukra. Századunk derekán még nem egy eset volt rá, hogy híres belga jogászok, törvényszéki elnökök és tanárok a zárda magányába vonultak, hogy magukba szálljanak és a világias élet salakjától megszabaduljanak. A szerzetesekkel való társalgásban arra törekedtek, hogy megzavart lelki békéjüket újból feltalálják és lelkök egyensúlyát helyreállítsák. Sőt manap is