Munkálatok - 54. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1891)
I. Rész. Fordítások
68 A modern társadalom hamis eszméi. találkoznak tudósok, megannyi díszei a felsőbb tanintézeteknek, akik ott vannak a jezsuita atyák szent gyakorlatain és azok beszédeiből merítenek uj erőt, hogy a világ kisértéseinek és a tagadás szellemének ellenálljanak. Oly férfiak ezek, akik dicső példáját adják a »humilitas hono- rata«-nak. Mindenkor voltak önző és feltűnni vágyó tudákos és elégedetlen emberek, a nép zöme azonban önmagának és hitének élt, gondoskodott feleségéről és gyermekeiről s az eszközökről, hogy megszerezze mindennapi kenyerét ; mértékletes volt az élvezetben, az állam ügyét és vezetését bizo- dalommal hagyta azokra, akiket a fejedelem rendelt arra, vagy az alkotmány bízott meg vele. Nem állítjuk, hogy a legfőbb bölcseség ülte akkor diadalait és hogy a kormány élén álló férfiak az alázatosak közé tartoztak ; ellenkezőleg rátartós, fölfuvalkodott, haszontalan fíczkók voltak s azon- fölül nagyobbrészt korlátolt eszüek, de ezek hasonlíthatatlanul kisebbségben voltak. A nép többsége mértékletes volt, igényeiben szerény, de nem korlátolt, nem volt rabszolgai gondolkozású, a birodalom nagyjainak nem hízelgett, azonban Isten akarata előtt megalázódott és nem merészelte atyáitól öröklött hitét ócsárolni és egyéni meggyőződését az egyház ítélete fölé helyezni. De tekintsünk el a vallástól és az egyháztól s még akkor is meg kell engednünk, hogy a társadalom, ha minden tagja az önzők táborához csatlakozik s erősen hiszi, hogy kezében van az eszköz, melylyel a világot és emberi nemet ujjáteremtheti, ha kiki siet a másikon túltenni, ha kiki több súlyt fektet saját tekintélyére mint a törvényre, s többet bízik magában mint az Istenben, kevesebbet ér vele, mint az alázatossággal és szerénységgel, mely piros fonálként húzódik át a kereszténység tizennyolcz százados történetén. A humanitással, mint a fölvilágosodás századának virágával szemben áll a humilitas. Az első szóhoz kötött fogalom homályos, de kificzamodott logikával egész más fogalmat csatoltak hozzá, olyat, mely az eredetitől nagyon is elüt; ellenben a humilitás, nevéhez híven, mindig az maradt, ami volt,
