Munkálatok - 54. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1891)

I. Rész. Fordítások

■ ■*». ■. «-«g—r»—----W^P7^i»-wW^:^ i IM,.. i|piHl»,m^W

44 A modern társadalom hamis eszméi.

meg a népfajok, csak ezt viszik át a következő nemzedékre, mig századokon át örökölve nemzeti nagyságukban, végre fölszinre jut.

Már a törzsfőnök hangzatos, legalább a saját és társai fülében kellemesen csengő nevet vesz föl. Ravasz róka, dühös farkas, nagy kigyó, vagy erős bivaly lesz a neve és nemzetsége legravaszabbnak, legbátrabbnak és legbölcsebbnek tartja magát az egész nép közt és e nép — nem kell mindjárt olyat képzelni, mely számos, mint a tenger homokja — oly erősen bízik magában, mint amily erősen hisz a halottak szellemeiben és a felhők fölött lakó nagy szellemben Le- gvőzhetetlennek tartja magát, bár sokszor szenvedett vereséget; az istenség különös kegyeltjének s valamennyi nép fölött előnynyel bírónak tartja magát, bár ismételten sújtotta rossz termés és járvány.

Minden nép és nemzet büszkén tekint le más törzs-, nép- és nemzetre. Gyakran nevezi ezeket némáknak, hallgatóknak s szótalanoknak, mivel t. i. csak saját törzsbelijeit érti, az idegent nem. Minthogy pedig nem érti, beszéde egyenértékű előtte a hallgatással. Csak ő tud beszélni — az idegen nem. Az idegen a benszülött előtt egyrangú az állattal, melyet époly kevéssé képes megérteni. A tagolatlan, állati hangok előtte egyenértékűek az idegen nyelvű kifejezésekkel.

[

Az állatokat »némáknak« nevezi és ezáltal az idegenek iránt érzett becsülésének fokát is kifejezi.

Az ember nem marad évezredeken át ugyanazon műveltségi fokon és az emberiség haladása nem nyilatkozik csupán a tűz és világosság használatának, az érez olvasztásának és földolgozásának ismeretében, hanem egyszersmind negativ ismeretben is, t. i. régi előítéletek és téves nézetek meggvöngítésében. A meggyöngítést azonban még nagy ür választja el a gyökeres kiirtástól. A hiba kisebbedik, csekélyebb lesz, de nem lesz kiirtva, sőt a világ látszólag annál jobban ragaszkodik a drága maradványhoz. Csakis igv magyarázható meg, hogy a nemzetiségek föntartották magukat a cosmopolitismussal szemben, mely létföltételeiket fenyegette.

A nemzeti büszkeség képesítette az erőteljesebb fajokat őstörzsük föntartására és megőrizésére ; a gyöngébbeknek