Munkálatok - 54. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1891)

I. Rész. Fordítások

Kevélység és alázatosság. 45

bele kellett nyugodniok, hogy a hatalmasabb törzsek magokba olvaszszák őket.

Más ismertetőjele a büszkeségnek az, hogy a különböző törzsek származásuk kimutatására az istenekkel hozták összeköttetésbe magokat. A nép alapítója valamelyik isten, hőseik nemzetségfáikat közvetlenül az égiektől származtatják. Kivételt csak az egy Istenben hivő népek képeznek. A zsidóknak tizenkét törzse Jákob fiaitól veszi eredetét. Még előbbre nyúlik a nagy népcsaládok eredete : sémitákra, chamitákra és japhe- titákra oszlanak és Noé fiait Semet, Chamot és Japhetet vallják törzsapjuknak. A görögök azt hitték, hogy félisteneik utján az Olympussal állanak összeköttetésben és nincs poly- theisztikus nép mely isteneivel összeköttetést ne keresne.

Ha a népek nemzeti büszkeségből az istenektől való származásuknak bizonyítására családfákat készítettek, e gyönge- ségök másokat vont maga után. E nemzetek azt hitték, hogy az ő nemzetüknek nincs párja. Ismeretes a zsidók büszkesége és elzárkozottsága. Minthogy a zsidók Isten választott népe voltak, volt is alapja, hogy Istennek fajuk iránt tanúsított előszeretetére büszkék legyenek. A görögök és rómaiak minden nem görögöt és nem rómait barbárnak tekintettek. Az nem volt előttük igazi ember. Idegen nőt elvenni tiltva volt és az, hogy a görögül beszélni tudó nő a benszűlötteknél szellemre és tudományra, vagy testi előnyökre nézve is fölebb állt, alig jött számításba. Az attikai polgár élhetett ugyan idegen nővel, de érvényes házasságot nem köthetett vele. De a római is megvetéssel illette az idegent.

E merevséget a kereszténység tetemesen csökkentette. Az emberek Isten itéló'széke előtt való egyenlőségének kellett mérsékelni a pogány dölyföt. Az nem járta többé, hogy valaki más nyelvű hitsorsosában alsóbbrangú teremtményt lásson. A régi pogány gondolkozásmód, mely egyik népet a másik fölé emelte, mint jele a hanyatlásnak csak Amerika felfedezése után a spanyolok és portugallok közt merült fel ismét, kik az ős lakókat és a beszállított négereket »gentes irrationales« névvel illették.

Daczára azonban, hogy a kereszténység kiirtotta azt a gondolkozást, mintha az emberek lényegükben különbözné-