Munkálatok - 54. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1891)

I. Rész. Fordítások

28 A modern társadalom hamis eszméi. A szegény Pityi Palkót lábbal tapossuk, mert nyíltan mutatja hibáját, mig mi nemeslelküek, oly ügyesek vagyunk, hogy szégyenletes állapotunkban kerüljük a nyilvánosságot. A mi részegségünkről csak azok tudnak, kik részt vesznek dőzsöléseinkben és talán szánalomra méltó feleségünk, aki tudja, vagy legalább is sejti, hová vezet azon út, melyre léptünk, anélkül, hogy arról letérithetne bennünket. Mi tehát épen nem állunk toronymagasságban a szegény bűnös fölött, sőt néha, ha pontosan és igazságosan mérle­geljük a dolgot, mélyen alatta. Saját gyengeségünk tudatában részvéttel és szánalommal kellene viselkednünk bűnös ember­társaink iránt. Elnézéssel kellene lennünk és az emberi gyen­geség számlájára Írnunk mindazt, amiről tudjuk, hogy a körülmények változásával velünk is megtörténhetik. A ke­resztény szeretet legyen zsinórmértékünk ! — Persze, hogy ez volna kötelességünk ; de mit tudunk mi a keresztény sze- retetről ? azon szeretetről, melylyel lovaink, kutyáink, ágya­saink és egyéb balgaságaink iránt viseltetünk, kelleténél többet tudunk s számítunk reá, hogy udvarias orvosunk eme kedvteléseinket heves vérmérsékletünknek fogja betudni s ezzel fogja mentegetni ; de a keresztény szeretetről csak annyit tudunk, hogy a pap, mint bizalmas körben mondogatni szoktuk, legnagyobb bosszúságunkra megint prédikált róla. Ha mi, kik teljes biztonságban gondoljuk magunkat, ma­gányos óráinkban legalább egy pillantást vetnénk bensőnkbe, ha Istennek különös kegyelme figyelmeztetne és intene ben­nünket, a sötét örvényből, melybe lelkünk sülyedt. rögtön e kérdésnek kellene felhangzania : »Nincs-e szükségünk Isten irgalmasságára ?« Te erényes és erényességed tudatában oly büszke férfiú, hogy állasz lelkeddel? Ugyan mennyire becsülöd azt te és mennyire fogja becsülni az örök Biró? Ugyan mit tettél, hogy igazán erényes légy; és azt gondolod, hogy kicsinyes erényeid okvetetlenül égbe visznek ? Azt hiszed, hogy csak az isteni igazságosságra van szükséged, irgalmasságát pedig nél­külözheted? Ej, te szegény tatár, be elszámitottad magad! Már első tételed is hamis. A ki nem próbált erény nem erény, a meg nem szolgált érdem nem érdem. Ne tudd be saját

Next

/
Thumbnails
Contents