Munkálatok - 54. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1891)
I. Rész. Fordítások
Egy könycseppért. 29 érdemednek, hogy csendes vérmérsékleted sok oly szenvedélytől megóvott téged, melyeknek náladnál jobbak is áldozatul is estek ; a nagyravágyás hiánya oly küzdelmektől mentett meg, melyeket másoknak végig kell harczolniok. Midőn erényességed dicsérete csiklandozta füledet, nagyra voltál vele, de azt nem az erény iránt való szeretetből tetted, hanem önzésből ; nem, mert felismerted megbecsülhetetlen értékét, hanem nagyravágyásból. Nem nagy fáradságodba került erényesnek lenni, ha erény alatt a gonosz tettektől való tartózkodást. érted. Az önistenitésen kiviil más bűnöd nincsen. Ez is csak egy bűn, mint a szegény Bounconte-nak könye is csak egyetlen egy volt; ezen egyetlen bűn azonban többet nyomhat az igazság mérlegén, mint összes erényed, mint egész becsületed, mint minden barátod dicsérete, ép úgy a szerencsétlen haldokló harczos egyetlen könycseppje is többet nyomott az igazság mérlegében, mint a színlelt erényeknek mázsányi súlya tehette volna. Ah ! mi mindnyájan, a legerényesebbeket is ideszámítva, irgalmasságra szorulunk. Ez nem valami új felfedezés, hanem oly régi igazság, mint maga a kereszténység, de amely igazság nem ismételhető elégszer, különösen nem oly időben, melyben azt hihetnők, hogy, ha korunk legjobbjainak eleget tettünk, akkor már az Isten tetszésével mit sem kell törődnünk. Igen szép gondolatot fejez ki sz. Jeromos: »Ö« úgymond »nem emlékezik arra, hogy az, ki az irgalmasság cselekedeteit gyakorolta, valaha rossz véget ért volna.« Véleménye szerint ezek azon közbenjárók, melyek szerencsés eredményhez juttatnak, ezek esedeznek a könyörületesekért s kéréseik sohasem hangzanak el meghallgattatás nélkül. A szentatya e szavaihoz számos legenda is csatlakozik, melyek sok könyörületes férfi és nő halálánál jelenlevő, már rég elhunyt közbenjáróról tesznek említést, kik oly buzgón és addig imádkoztak, mig az irgalmasnak lelke ki nem szabadult a test bilincseiből. Az irgalmasság csaknem megfoghatatlan erény, mert ez, mint sz. Jeromos mondja, nem szüleménye sem az emberi akaratnak, sem az emberi észnek, hanem oly gerjedelem, mely bennünk a jót, a részvétet és könyörületességet tetté