Munkálatok - 54. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1891)
I. Rész. Fordítások
22 A modern társadalom hamis eszméi. bennünket és ez a szeretet az, mely sokszor a legkellemetlenebb zavarokba ejt, mert a természet igen nagy, sokat felölel és tekintetünk gyakran oly dolgokra és személyekre esik, melyeket és kiket jobb volt volna nem oly nagyon szeretnünk. Erről azonban nem tehetünk. Ez a kényszerhelyzetek kategóriájába tartozik, ahogy a tanító nevezni szereti azon helyzeteket, melyekből az ember ép bőrrel ki nem szabadulhat. Egy második, úgy látszik sokkal nevezetesebb fejezetet is kellene még irnnnk, mely az vvetoti iskola nevelésének eredményeiró'l szólna. A tanítási módszernek jóságát barát és ellenség egyaránt elismeri, de az ellenfél sokat panaszkodik, hogy az ifjúságot megterheli az anyaggal s azt állítják, hogy a reáltárgyakra csekély, azokra pedig, melyeket allotria névvel jelölnek, kelleténél nagyobb gondot fordít ; szemére vetik a modern iskolának, hogy a fejet teletömi, a szívet pedig üresen hagyja ; azt mondják, hogy a gymnasiumi tanárok fejüket rázták a népiskolából kikerült tanulók hiányos alapismeretei miatt és kételkedtek, fognak-e az új tanulók előrehaladhatni. Sőt még azon minősíthetetlen állításra is ragadtatják magukat a rossz akaratú emberek, hogy a régi iskola növendékei sokkal többre vitték az olvasás, számolás és Írásban. Ezen állításoknak hibássága és tarthatatlan volta világos, mert ha igazak volnának, az elöljáróknak már régen közbe kellett volna magukat vetniök és megváltoztatniok a rendszert, ahelyett hogy helyeselték és dicséretekkel halmozták el az oktatást. Ha az egész értelmiség kedvezően nyilatkozik az elért eredményről, mit ér akkor a korlátolt eszüek jajgatása, kik a könnyen felfortyanó és pörlekedő papság oldalán irigységgel és pártoskodással fegyverkeznek az új iskola ellen? Szinte halljuk gúnyos mondásukat: »Ex omnibus aliquid, ex toto nihil«. A szemrehányás első részét (ex omnibus aliquid) szívesen magunkra veszszük, sőt érdemünkül rójuk fel ! Az iskolából kikerült gyerek igen sokat tanul s épen azért többet is tud, mint a falu bölcse; ami pedig a szemrehányás második részét illeti (ex toto nihil), hogy az ifjúság egyáltalában semmit sem tud, azt határozottan visszautasítjuk.
