Munkálatok - 54. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1891)
I. Rész. Fordítások
18 A modern társadalom hamis eszméi. »Mit? csupán a szürke, barna Apáczáknak rút csapatja, Tudatlanság, butaság Tanítsa a nép fiát ? ! Minek a hős Mentor helyén Képmutató sötét Syrén ? Méz helyett a fanyar íz ? Tinta helyett szenteltvíz ? !« El sem gondolható, hogy hasonló dalok éneklése mennyi jót eszközölt már. A tanuló ifjúságot ezen az úton napról-napra jobban elidegenítik a templomtól, sőt gyűlöletre is gerjesztik iránta. A gyermeki szívben ennélfogva támadt ürességet a »tanultak gőgje« foglalja el. Az yvetoti iskolában semmiféle vallásos jelvényt, milyen a kereszt, vagy szt. kép, meg nem tűrnek és a felekezeties színezetű imák is ép oly szigorúan tiltatnak. Az iskola nem imaház és ha már kell imádkozni, legyen a formula olyan, hogy minden hitvallással összeférhessen.x) Ezen senkinek sem szabad megütköznie, mivel az iskolai imában a legfőbb gondot az Isten fogalmának lehető kiszélesítésére, azaz általánosítására kell fordítani. Az yvetoti iskola vallási érzület tekintetében széleskörű, korlátlan szabadságot enged mindenkinek s így egyformán jó a hindunak, tüzimádó- nak, bűbájosnak és a tökéletes bigottnak. Hogy Yvetotban mennyire gondoskodtak arról, hogy ezen igazságos közvéleménynek eleget tegyenek, mutassák meg a következő versszakok, melyeket egy franczia iskolai imából hűen iparkodtunk lefordítani s melyek így hangzanak : Homályba burkolt puszta lény, Te ős erő ! Ki egymagad hoztál elő Mindent az ür ölén. Bevalljuk ifjú aggastyán, Hogy tőled függünk mi csupán, Hogy központunk te vagy s mi csak Parányi, törpe sugarak ! U »Fohász-szerű ima.« A ford.
