Munkálatok - 54. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1891)

II. Rész. Eredeti dolgozatok

Az Itala maradványai Vulgátánkban. 371

yÙQ iïulàûGr;ç ènXrjd'Vpd'rj ôiavôrjpa ai’zîjg, xcci rjßovXi) ctvzrjg uno äßvaaov psyaXrjg.«

XXVIII, 19.: ^Lingua tertia mulieres viratas eiecit, et privavit illas laboribus suis.« Ugyanígy még szórendileg is a LXX : » rhäooa Koizr: ywarxag âi’ôpeiug ließet).e, xcci lazéofjGc.r avzàg zâv növiw ccèriZz.«

XXXVI, 6. 7. 8.: »Innova signa, et immuta mirabilia. Glorifica manum, et brachium dextrum. Excita furorem, et effunde iram«; a görög is teljesen így: Æyxainaov orju-ï«, y. ai ä/.XakoGoi’ íhtvuccűut, öóíctoor /eîoee xai ßoayiova őeéiór, iysiQOv d'vf.ujr, xai exysov onyij )’.</.

LX, 10. : »Quasi vas auri solidum, ornatum omni lapide pretioso.« Egészen így a görög szöveg: »T£2g axevog ygvaíov d).O(fVQrtzo)’, y.exoGuzpérov narzi i.Ufio noXvze&ti.«

Mint hiszszük, ezekkel is beigazoltuk, hogy Vulgátánkban az Ecclesiasticus az Itala maradványa.

3. Baruch.

II, 5.: »Et facti sumus subtus et non supra, quia peccavimus Domino Deo nostro, non obaudiendo voci ipsius.« A görögben iysvs&tjaav = »facti sunt« van ; különben egyezik: »Kai èysvéfhjoccp ctTioxázío y.ai odx énápio, ozi faiág- zoiu-.v Kvtjity Qeiii qpi7»v ngog zó pfj âxoveiv zijg tpiovrjg avzov. «

II, 10.: »Et non audivimus vocem ipsius, ut iremus in praeceptis Domini, quae dedit ante faciem nostram.« Teljesen így a LXX.-ban: »Kai odx rrxovaaticP zijg tpopijg avzov, TTOQFVEfííiai roig ngoozáypaai xvíjLov, oîg sômxf. xazà tiqóoiojxop fplUV. «

II, 13.: »Avertatur ira tua a nobis: quia derelicti sumus pauci inter gentes, ubi dispersisti nos«; a LXX. így: »yijTOGzçacpijzii) b d'v/.ióg gov acp' hut'»)’, on xaze/.eitpihr, per óXíyoi Ip zoig ¥,‘&p-gip oh ôiéamigag fjuàg èxst*.

III, 12. : » Dereliquisti fontem sapientiae«. Igy van Vigilius Thapsensisnél 1. 12. de Trinit.x); megegyezik a görög is.

’) Sabatievnél idézve II. k. 743. lap.

24*